Epidauroszi tücskök, szóljatok

Fülszöveg

Devecseri Gábor életmű-sorozatának negyedik kötete rendkívül olvasmányos, színes görög útinaplóját tartalmazza. A könyv nem szokványos útirajz: a költő egyszerre utazik térben és időben, s mint a homéroszi életmű fordítója és értelmezője az antik világ értő rajongója. A jelen látványára mindig rávetíti a múlt emlékképeit: a múltban a jelen távoli csíráit, a jelenben a múlt hagyományait fedezi fel. Érzékeltetve e táj csillogó, mediterrán szépségeit, e kultúra egyetemes értékeit, a szórakoztatva tanító nemes ismeretterjesztés mellett a költő közvetett és közvetlen: verses lírai vallomást is tesz az idő könyörtelen hatalmán is győzedelmeskedő örök emberi értékek mellett:
"...mintha a délutáni meleg
s a megenyhitő tengeri szelek
közös szavaként íntene, hogy múlik,
időnk, de arra is, hogy az egész idő
nagyképüség nélkül míly messze nyúlik,
szépen, szeliden és egyszerüen
gördül tovább tücsökszó-perceken,
s hogy lesz belőle szép nagy végtelen,
meg arra is, hogy nem csattog fölöttünk
mindig csak vész, mely várta életünket,
e tücsökszóba is beleszülettünk,
ringatott mást s most ríngat végre minket,
aztán majd ujra másokat...
Ily régiek leszünk mi is maholnap;
de ti, ti tücskök, már személytelen
személyiséggé nőttök közbe fenn
a lomb között, igaz Kekropsz királlyá;
szépen kérlek, zizegjétek világgá,
hogy voltunk mi is, mikor voltatok,
epidauroszi tücskök, szóljatok!" Vissza