Munkások és mesterek az egri vár építkezésein 1493 és 1596 között

Előszó

Az egri várban több évtizede folyó feltárások egyre többen rávilágítanak Egernek, mint jelentős hazai feudális központnak XV-XVI. századi építészetünkben betöltött kiemelkedő szerepére. A középkor végén az egri püspökök hatalmas későgótikus székesegyház és reprezentatív palota építésével emelik székhelyük fényét, és ezt a hazánkba érkező olasz reneszánsz egyik otthonává is teszik. 1526 után a háborús viszonyok között az említett alkotások pusztulásnak indulnak. A XVI. század negyvenes éveitől az addigi püspökvárból a török terjeszkedésével szemben álló, egyre korszerűsödő végvár lesz, melyben a reneszánsz hadiépítészetnek jut fontos szerep.
A későgótika és korareneszánsz alkotásainak csupán csekély maradványai, a reneszánszkori erődrendszernek is erősen megtizedelt romjai maradtak csak fenn. De az egykorú okleveles források aránylag bőségesen tájékoztatnak az ekkori építkezésekről, és megismertetnek az ezeken dolgozó munkásokkal és mesterekkel, ezek munkájával és munkakörülményeivel.
Az említett források három időszakból származnak. A XV. század végéről, Bakócz Tamás püspöksége idejéből az 1493-6. évek számadásai maradtak fenn, melyeket Bakócz-kódex neven ismerünk. A XVI. század első évtizedéről Estei Hippolit egri püspöki udvartartásának Modenában őrzött, az 1501-8. éveket - bár hézagosan - felölelő számadáskönyvei tartalmaznak értékes adatokat. Legterjedelmesebb és legrészletesebb forráscsoportunk az 1548-tól 1564-ig terjedő számadások sorozata. Ezek adatait kiegészíti néhány egykorú várleltár, továbbá a hazai és bécsi levéltárak aránylag nagyszámú, az egri vár építkezéseiről szóló iratai. Vissza