Deszkaváros

Előszó

Részlet a könyvből:

"A külső szobákban az őrmesterek még csak megpercegtették időnkint a tollukat, de Solymár úr, a helybeli kereskedő a vonalazott nyilvántartási lap védelme alatt szatócsüzlete heti jövedelmét igyekezett összeadni. Schultheisz őrmester ezalatt őrködve nézdegélt Solymárra. Zsebkésével gondosan lefaragta a tollhegyről a rászáradt tintát és megcsörgette a nadrágzsebében lévő kulcscsomót. Tóth őrmester kövéren éldegélt a szemben álló iróasztal mellett. Öregedő sertéshez hasonlóan elbággyadva várta, hogy az unalom kése ledöfje. Néha megtörtént, hogy Schultheisz vakmerő mozdulattal ragadta ki magát a szörnyűséges unalom iszapjából. Iróasztala fiókjába félig bebujt arccal harmónika módjára kihuzható képsorozatot kezdett vizsgálgatni. A képek titkos egyszerűséggel fényképezett női alakokat ábrázoltak. Schultheisz, három iskolásgyermek tarfejű apja, a képekre mosolygott s a bágyasztó melegben motyogva suttogott hozzájuk. Solymár a másik oldalon számvevő elégedetlenséggel morgolódott magában. A jegyrendszer rövid pórázán vezetett üzletének heti jövedelmével elégedetlenkedett.
A szobában a három őrmesteren kívül még két szakaszvezető is ült. Iróasztaluk fölé görnyedve, félrehajtott fejjel, alázatosan irtak, bejegyeztek és átvezettek. Hetek és hónapok óta mindig, reggel héttől déli egyik és délután kettőtől hétig, télen és nyáron, esőben és fagyban, ugyszólván "levegőben és víz alatt" irták a kimutatásokat, jegyzékeket, átutalásokat, bevezetéseket. Neveket és számokat másoltak, árkusokat vonalaztak, kiírtak és beírtak. A sorkatonák gépfegyvereinek mintájára az iroda géptollai voltak ők. Vissza