Descartes levelei Pfalzi Erzsébet hercegnőhöz

Előszó

1618-ban, a karácsonyi ünnepekben (pontos dátummal nem rendelkezünk) a
heidelbergi várban született, mint V. Frigyes Pfalzi választófejedelem és Stuart Erzsébet főhercegnő, I. Jakab angol király lányának harmadik gyermeke.
Atyja 1619. XI. 5-én elnyerte a cseh koronát, ám a Fehér-hegyi (WeiBenberg)
ütközet 1620. XI. 8-án véget vetett királyságának, s ezért „téli királynak"
(Winterkönig) nevezték. V. Frigyes ekkor 23 éves volt.
A kis hercegnőt vallási szempontból a Pfalzban uralmon lévő szigorú kálvini elvek szerint nevelték, amiből érthető, hogy Vladíszlav lengyel király,
aki az akkor 17 éves hercegnő kezét megkérte, kosarat kapott. Erzsébet szülei
Hágában találtak menedéket. Gyermekeiket Leydenben neveltették. Erzsébet
már kora ifjúságában érdeklődést tanúsított a klasszikus nyelvek és bölcselet
iránt, amiért testvérei „a görögnek", vagy éppenséggel a „filozófusnak'1 nevezték. A héber és az arab nyelvvel is próbálkozott.
A fiatal hercegnő további szellemi fejlődésében nagy szerepe volt Anna
Maria von Schürmannak, az antwerpeni származású evangélikus (lutheránus) asszonynak, akit műveltsége miatt „Utrecht csillagának" és a „holland
Minervának" neveztek. Magánszorgalomból tanult héberül, hogy a teremtéstörténetet eredetiben olvashassa. Midőn őt Descartes felkereste, ezen elfoglaltságát időpazarlásnak minősítette, mondván, hogy Mózesnek nem lehetett
világos és meghatározott fogalma (idea clara et distincta) a világmindenség
keletkezéséről. Ettől kezdve a tudós asszony számára Descartes hitetlen filozófus volt. De a név tovább élt a családban, amelyet a sors nem kímélt a
csapásoktól. Erzsébet 10 éves volt, amikor baleset következtében elveszítette
legidősebb fivérét, majd 4 év múlva atyját.
Vissza