Előszó
Déry Tibor levelezésének második egysége 1945-től 1960-ig terjed, és az elsőhöz hasonlóan három kötetből (1945-1950, 1951-1955, 1956-1960) áll. Egységgé az az időszak alakítja, amely az életrajzban a „szép elmélet fonákja" kifejezéssel írható körül. Ezekben az években Déry aktívan kiállt a szocializmus hazai építése, a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártjának politikája mellett; majd a személyi kultusz diktatúrájának láttán szembefordult vele, hogy egy eszményi: demokratikus szocializmus reményében vegyen részt a diktatúra lebontásában és az 1956-os forradalom előkészítésében. Az 1957-es bírósági ítéletet és két és fél évi börtönt követően új, a politikának hátat fordító magatartással (és egy remekművel) tér vissza a „civil" életbe.
Embert próbáló tizenöt év volt ez az író, de az ország s - szűkebben - az irodalom életében; követhetjük ezt a levelezés szereplőinek látványos változásában is. Csökkentek, majd - egy szál kivételével - megszűntek a Rosenberg család tagjaival való kapcsolatok, ugyanakkor látványosan megnőtt az irodalom új nemzedékének (Örkény István, Karinthy Ferenc, Abody Béla, Eörsi István, Juhász Ferenc, Kuczka Péter, Moldova György, Nagy László) a jelenléte, ugyanúgy, mint a szakma, a sajtó, a könyvkiadás képviselőié (Király István, Kónya Lajos, Réz Pál, Seress Géza, Tamás Aladár, Vásárhelyi Miklós), nemkülönben a politikusoké (Heltai György, Horváth Márton, Ortutay Gyula, Kelen Béla, Rákosi Mátyás, Révai József, Vas Zoltán, Nagy Imre és többszörösen kiemelten Lukács György és barátja, Ernst Fischer), de a művészeké és tudósoké is (Beck András, Major Tamás, Szent-Györgyi Albert, Bognár Rezső). Akad mellettük természetesen ismerős is, akikkel már találkoztunk az előző korszakban (Bernáth Aurél, Fejtő Ferenc, Ignotus Pál, Illyés Gyula, Németh Andor, Sándor Kálmán, Thury Zsuzsa, Vas István), de számban alaposan megfogyatkozottan. - S szót kell ejtenünk az 1957-1958-as évek kivételeiről is: azokról a Szilasi Vilmoshoz befutott tájékoztató sorokról, amelyek a Déry felmentését szorgalmazó nemzetközi kezdeményezésekkel kapcsolatosak.
E tizenöt év során változott a levelek jellege, tartalma is, különösen a diktatúra, a (tényleges vagy vélt) levélcenzúra idején: csökkentek a magán- és családi beszámolók, ugyanakkor megszaporodtak a hivatalok, különféle szervezetek, szövetségek küldeményei, külföldi kiadók értesítései és megkeresései; illetve az ún. olvasói levelek.
Vissza