Előszó
Előző kötetünk zárófejezete pontot tett annak az útnak a végére, amely a szabadnak és függetlennek vélt népi demokráciától a Szovjetunió árnyékában létrejött egypárti diktatúráig vezetett.
E folyamat átrendezte az ország gazdasági rendjét, de magát a társadalmat is. Új „osztály" vette kezébe a hatalmat, s a nevében végrehajtott államosítások megteremtették egy központilag irányított tervgazdálkodás alapjait, amely a jólétnek a korábbinál magasabb fokát ígérte.
E cél elérését szolgálta az 1950 januárjában életbe léptetett ún. I. Ötéves Terv, amely le kívánta rakni a síneket e szocialistának nevezett társadalmi rend felé.
1951-be lépve úgy tetszhetett: a nagy megrázkódtatások lezárultak, megindulhat a tervezett és kiszámítható építkezés.
Nem így történt. Keleten és Nyugaton minden idők legnagyobb háborús konfliktusa kezdett kibontakozni. - Emlékeztetünk az 1950 közepén kirobbant koreai háborúra, amely ugyan az északi és déli megszállási övezetek között robbant ki, lényegében azonban a szovjet és az amerikai katonai erők egymásnak feszülése volt. Valami hasonló készülődött Európában is az Észak-atlanti Szövetség, a NATO létrejöttével, s ezen belül a Német Szövetségi Köztársaság felfegyverzésével.
E lépéseket a Szovjetunió nem hagyta válasz nélkül. Soha nem látott fegyverkezésbe kezdett: a hagyományos fegyverek új, tökéletesített családjai mellett lázas munkára késztette tudósait a hidrogénbomba és a rakétatechnika fejlesztése terén. Ezzel egyidejűleg teljes gazdaságát átállította a hadiipar kiszolgálására.
S természetesen ugyanezt várta el a hatalmi övezetébe tartozó kisebb országoktól is.
Egy újabb „fordulat" küszöbéhez értünk.
Történetét mondja el maga az MDP első embere:
„1951. január 8-án Sztálin a Kremlbe rendelte a népi demokratikus országok főtitkárait és honvédelmi minisztereit, s a »tábor« fokozott fenyegetettségére hivatkozva előírta gazdaságaik, hadiiparuk és hadseregeik 1956-ra tervezett fejlesztésének feszített, három évvel megrövidített teljesítését." (Lásd Rákosi Mátyás, Visszaemlékezések 1940-1956, Bp., Napvilág K., 1997, 2. köt., 860-868.)
Félelmetes „távlatok"! Mindenáron való teljesítésük a megszorítások és a terror új hullámait szabadította a társadalomra.
Vissza