Alvilági játékok

Fülszöveg

Az alvilági játékok megrendítő képei megmutatják az ostromlott város minden nyomorúságát. A romok kietlen gyásza, a romok között élők fásult közönye, rettegése, elvadultsága lüktet a pesti pinceéletet plasztikusan kifejező korrajzban, melyet egységes keretbe foglalnak a mélybe rejtőzött emberek fura kalandjai: az alvilági játékok.
Déry Tibor kegyetlenül őszinte komédiát játsszat el alakjaival, kiket mindannyian ismertünk - de csak most tudhattuk meg róluk, hogy mennyit érnek. Az író megmérte, - és nagyrészt könnyűnek találta őket.
Az alvilági játékok szereplői között akadnak beijedt csirkefogók, elszánt férfiak, megtévesztettségükben elvadult és lealjasodott zsiványok, kemény, elkeseredett munkásnők, kispolgári hisztérikák. Együtt élnek, égnek az alvilági tűzben, s lelküket meztelenre vetkőzteti az író könyörtelenül biztos - éles tollat tartó - jobbja.
Az öreg mosónő, a katonaszökevény, a tanácsosné, Juli, a kis cseléd - aki gyilkol, mert bosszút akar állni a világon -, Anna néni a bátor munkásnő, aki mártírhalált hal fiáért; az öreg hölgy, aki üldözöttségében, a százfelől leselkedő pusztulás árnyékában Goethe- és Byron-verseket szaval - megannyi jellegzetes típusa a kornak, melynek döbbenetét még itt érezzük önmagunkban, emlékezőtudatunk legmélyén.
A szerző a fölényes "látó" tárgyilagosságával és megbocsátó elnézésével szemléli alakjait; a szavakban, melyekkel jellemzi és lefesti őket: gúny, szánalom, megvetés és harag vegyül. Íme, ilyenek vagytok! - mondja és az emlékezetünkben elmúló figurákat új életre kelti az írói ábrázolás teremtő erejével.
Hincz Gyula illusztrációi a valóság és a vízió egymásbaolvadását, a gyötrelemben és tébolyban vergődő lelkek káoszát ábrázolják. Vissza