Derűs és borús történetek

Előszó

Részlet a könyvből:
Az apa.

A közoktatásügyi minisztérium hivatalnoka volt, Batignollesban lakott, hát minden reggel omnibuszon járt be hivatalába. És minden reggel, egészen Párizs közepéig, egy fiatal lánnyal utazott együtt, akibe beleszeretett.
A lány az üzletbe ment, minden reggel, ugyanabban az időben. Barna lányka volt, szemei olyan feketék, hogy szinte csak foltoknak látszottak s arca, mint az elefántcsont. Mindig ugyanabból az utcából jött ki; és futott, hogy elérje a nehézkes járművet. Látszott rajta, hogy siet, könnyed volt és kecses; és még mielőtt a lovak egészen megállottak volna, fölugrott a hágcsóra. Aztán, kissé lihegve, bejött a kocsi belsejébe, leült, körülnézett.
Mikor Tessier Ferenc elsőizben látta a lányt, érezte, hogy végtelenül tetszik neki. Néha találkozik az ember olyan nővel, akit szeretne eszeveszetten azonnal karjaiba zárni, anélkül, hogy ismerné. Ez a fiatal lány megfelelt benső vágyainak, titkos várakozásainak, annak a szerelmes eszményképnek, melyet öntudatlanul ott hordunk mindnyájan szívünk mélyén.
Mozdulatlanul, akarata ellenére nézte. Makacs nézésétől a lány elpirult. Ő észrevette s el akarta szemét fordítani, de minden pillanatban újra visszanézett a férfira, ámbár erőlködött, hogy másfelé tekintsen.
Néhány nap múlva ismerősök voltak, anélkül, hogy beszéltek volna egymással. Ha tele volt a kocsi, átengedte helyét a lánynak s fölment a kocsi tetejére;- ámbár vigasztalannak érezte magát miatta. Vissza