Előszó
Tisztelettel köszöntöm a Belügyi Szemle valamennyi munkatársat, szerkesztőjét és szerzőjét, valamint mindazokat, akik rendszeresen vagy akár alkalmanként kézbe vették, olvasták, forgatták,...
Tovább
Előszó
Tisztelettel köszöntöm a Belügyi Szemle valamennyi munkatársat, szerkesztőjét és szerzőjét, valamint mindazokat, akik rendszeresen vagy akár alkalmanként kézbe vették, olvasták, forgatták, tanulmányozták ezt a kitűnő szakmai folyóiratot. Örömömre szolgál, hogy a belügyi tárca vezetőjeként - újévi jókívánságaim mellett - köszönthetem önöket a jubileumi lapszámban, a folyóirat megjelenésének 50. évfordulóján.
Öt évtized rendkívül hosszú idő. Valamennyien tudjuk, hogy ez idő alatt szinte földrengésszerű változások történtek az ország és valamennyi lakója életében. Ugyanakkor vannak történelmi és politikai helyzettől független, változatlan értékek: maradandó emberi és szakmai teljesítmények, amelyek jelenben és jövőben egyaránt folytatásra és elismerésre méltók. Ezek az értékek e folyóirat történetében, tartalmában és szerkesztési elemeiben ugyancsak fellelhetők: hiszen egyszerre létezik benne jelen és a múlt, a kontinuitás és a megújulás. A négy-öt évtizeddel ezelőtti lap például megfogalmazta és értékként tudatosította a rendőri hivatás örök jellemzőit: a szakmai igényességet, az erkölcsi feddhetetlenséget, a pályahűséget, a bajtársiasságot.
Az elmúlt évtizedekben e lap tárgyalta - bizonyos elkerülhetetlen ideológiai befolyásokat nem számítva - a rendvédelem aktuális problémáit, a világban érzékelhető tendenciákat és tudományos eredményeket. Később helyet adott az újabb idők modern tudományainak, olyan publikációknak, amelyek a közbiztonság és a rendészet kérdéseit a kriminológia, a kriminálszociológia, a kriminálpszichológia, a büntetőjog szempontjából értékelik és elemzik. Felvállaltan széles szakmai spektrumába egyaránt belefért bűnmegelőzés és bűnüldözés, határőrizet és jogalkotás, közigazgatás-fejlesztés és nyomozati tapasztalat. Ez a folyóirat volt az első, amely foglalkozott a rendvédelem XXL századi kihívásaival, és helyet adott a magyar rendőrség minőségfejlesztési programjának.
Tiszteletreméltó és egyben praktikus az a szerkesztői szándék, hogy a lap hidat alkosson elmélet és gyakorlat, azaz a tudomány képviselői és a végrehajtó állomány tapasztalt szakemberei között. Erről győz meg a folyóirat kitűnő szerzőinek sora, hiszen van közöttük bűnügyi nyomozó és tanszékvezető egyetemi tanár, közlekedési szakember és alkotmányjogász, rendőrségi szolgálatvezető és tudományos főmunkatárs.
Vissza