A bűnözési statisztika és a valóság

Előszó

A bűnözés statisztikája - mind kezdetleges, mind fejlettebb formájában - mindenkor azt a gyanút keltette, hogy különböző okokból közel sem fejezi ki a bűnözés valóságos mennyiségi és minőségi dimenzióit. Ez a bizalmatlanság mindig akkor kapott erőteljesebb hangsúlyt, amikor a bűnözés a lakosság mind szélesebb körét kezdte érinteni és emiatt a gyanakvás a tudomány elefántcsonttornyából az utcára került. Így volt ez a napóleoni háborúk alatt és után, a korai kapitalizmus kialakulása idején és így van ez - más számos példát most nem említve - az ipari-technikai forradalom legújabb szakaszában, az USA-ban az 50-es, Nyugat-Európában a 60-as évek kezdete óta. A piacgazdaság a globális mobilizáció és kommunikáció korszakának minden vívmányát felhasználva, a világ minden pontjára eljut és a maga képére formálja a társadalmi, gazdasági és kulturális életet. A korszakváltás pozitív hatásai mellett azonban mindenhova eljuttatja negatív velejáróit is, többek között a nagyarányú bűnözést. Hazánk és a többi volt szocialista ország viszonylagos elzártságuk és más jellegű berendezkedésük folytán csak a 90-es évek eleje, azaz a rendszerváltás óta találta szembe magát a piacgazdaság pozitív és negatív hatásaival, és politikai kategóriává vált hazánkban is a bűnözés, mint a mindennapi életünk egyik egyre nehezebben elviselhető velejárója. Nálunk is csakhamar napirendre került a lakosság körében az a feltételezés, hogy a bűnügyi statisztika számai - bár mutatják a növekedést - jelentősen elmaradnak a bűnözés valóságos terjedelmétől. Ennek következményeként nálunk is aktuálissá vált a latenciakutatás, mely az elkövetett, de fel nem fedett vagy felfedett, de különböző behatások, meggondolások miatt a bűnüldöző hatóságoknak nem jelentett vagy azok által nem fogadott bűncselekmények nyilvánosságra hozatalával foglalkozik. Ez a felmérés a közvélemény-kutatás mind sikeresebb és megbízhatónak bizonyult módszerei adaptálásával megközelítően valóságos méretéről és minőségéről képet adjon.
Hazánkban a 90-es évek elején, hasonlóan mint a nyugati államokban az 50-es, illetve 60-as években a kriminológiai kutatások fókuszába a latenciakutatás került, és a szerző legalább 10-12 olyan kutatásról szerzett tudomást, melyeket a közelmúltban hazai és/vagy nemzetközi támogatásból folytattak le és a közvélemény-kutatás szinte valamennyi módszerét felhasználva igyekeztek választ adni a rejtett vagy rejtve maradt bűnözés megközelítő méretére, és tájékoztatást adni a lakosság biztonságérzetének alakulásáról.
A szerző az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával 5000 + 500-as kérdőív szétküldésével - a teljes anonimitás biztosításával - országos felmérést végzett, hogy a válaszokat kutatótársa Korinek László Baranya megyei adataival, valamint a bűnügyi statisztikával összevesse. A szerző munkáját a nemzetközi irodalom ismeretében és személyes külföldi tapasztalatok alapján végezte, mégis a "szűzföldön" haladva menet közben számtalan buktatót kellett leküzdenie és korrekciókat végrehajtania, hogy az ámbár "tetszetős", de elhamarkodott és főleg megalapozatlan következtetéseket elkerülje. Ebben segítségére volt öt évtizedes kriminalisztikai tapasztalata. Mindezek alapján önkritikusan állítja - bár mint említettük, ő is országos felmérést végzett - hogy a megelőzés és a felderítés szempontjából a valóságot legobban egy-egy adott település, sőt annak kisebb körzeteiben, például a postai irányító számok területén lakók relációjában végzett kutatások közelíthetik meg. Az országos vagy megyei átlagolt számok ugyanis éppúgy eltakarják az egyes helységekben, vagy régiókban valamely bűncselekmények tekintetében jelentkező kumulációkat, csúcsokat, mint ahogy azt az országos bűnügyi statisztikánál tapasztalhatjuk. Ennélfogva előfordulhat tehát, hogy valamely bűncselekmény, például a rablás, mind az országos, vagy megyei latenciakutatás, mind a bűngyi statisztika adatai szerint "megnyugtató" helyzetképet mutat, miközben esetleg több száz helyen (városban, kerületben, községben) a rablások miatt elviselhetetlen félelemben él a lakosság. A helyi önkormányzatok, illetve mellettük működő bűnmegelőzési tanácsok vannak elsősorban abban a helyzetben, hogy a felismert gondjaikhoz az illetékes állami és társadalmi szerveket és mindenekelőtt a lakosságot megnyerjék és a megfelelő szociális vagy adminisztratív intézkedésekkel azokat elhárítsák, vagy hatásukat csökkentsék. Mindez azt jelentheti, hogy a közeljövőben több ezer latenciakutatással számolhatunk, mivel az országos vagy megyei szintű felmérések mellett is és helyett a helyi önkormányzati bűnmegelőzési stratégia és taktika csak a bűnözés optimálisan megközelítő teljességének vagyis az elsőfokú rendőrhatóságok bűnügyi statisztikája és az önkormányzatok latenciakutatási adatainak ismeretében lehet eredményes.
Mindebből a szerző arra a következtetésre jutott, hogy nem csupán a saját kutatása eredményeit és módszereit közli, hanem ismerteti a többi kutatás eltérő módszereit is, azok előnyeivel és hátrányaival, hogy minden kutató szabadon döntsön és válasszon közülük az adott, elsősorban személyi és anyagi lehetőségeikhez képest. Emellett felhívja a figyelmet a menet közben felmerülhető nehézségekre, a gyakran jelentkező kedvet szegő átmeneti sikertelenségekre, az eredmények kritikátlan, kételyek nélküli elfogadásának következményeire, hogy mindezeket elkerüljék, vagy legalábbis bátorítást kapjanak ezek leküzdésére. Vissza