A sárospataki Rákóczi-vár

Előszó

Elmúlt korok művészeti termését megőrző műemlékek sokféleképen épülhetnek be mai életünkbe, vehetik ki részüket kultúrforradalmunkból, népünk kulturális felemelkedéséért vívott harcból. Mint híven beszélő történeti kútfők, vallanak koruk társadalmáról, annak fejlettségéről, vagy elmaradottságáról. Néha még őszintébbek, mint az írott források. Mint népünk művészi alkotókészségének tükrei, a magyar építészet, művészet hagyatékát őrzik, gyakran, mint haladó hagyományok segítenek a mai művészet kialakításában. Végül, mint a történelem néma résztvevői, a magyar múlt sok nagy, társadalmi fejlődését előrevivő eseményére hívják fel népünk figyelmét és ezzel a szocialista hazafiság táplálói és nevelői, a társadalmat, mely szolgálatába állította őket.
Kevés műemlékünk kapcsolódik oly sokoldalúan az újjászületett Magyarországhoz, vesz részt kultúrforradalmunk harcaiban, mint a Rákócziak vára Sárospatakon. Alig van korstílus, mely nyomot ne hagyott volna a vár épületnégyszögén. A középkor Veres-torony, a román stílus, a tatárjárás utáni világi építészet egyedülálló értékű emléke. Híven tükrözi a mohi csatához vezető és az utána fellángoló feudális anarchiát. A Perényi-szárny, Mátyás király nagy művészeti kezdeményezésének, a reneszánsznak ritka széségű együttese hazánkban. Azt a szellemi irányt képviseli, melyet Engels az emberiség eddigi életében lezajlott legnagyobb-szabású, haladó átalakulásának nevezett. A Lórántffy-szárny egyszerű díszeivel, tömör építészeti formáival, a magyar függetlenség és szabadság mécses lángját őrizgető Erdély XVII. századi építészetét hozza el ide. Vissza