Der Tod heißt Engelchen

Fülszöveg

L. Mnacko államdíjas író, a háború utáni szlovák irodalom kimagasló egyénisége. Mély együttérzése az emberrel, az emberi sorsokért való aggódás jellemzi "Az ítélet éjszakája" című önéletrajzi regényt, amely nagy sikert aratott Csehszlovákiában. Az író maga is éveken keresztül a partizán-harcok aktív résztvevője volt.
A békekötés napján Vologya, a partizán, hátgerinclövéssel a kórházba kerül. Az ő lelki vergődése és háborgása révén értesülünk arról, hogyan alakultak és éltek a kelet-morvaországi partizánok; hogyan szerveződtek be magasabb német tiszti körökbe, amikor Hitler már saját tisztjeit is figyeltette. Drámai képet fest a német megszállás alatti cseh életről. Látjuk a partizánszervezkedés veszélyeit, amikor az éberség hiánya egész falvak tragikus kiirtását eredményezi. Mesteri kézzel ábrázolja a partizánok érzelmi vívódásait, emberi gyöngéit, s az emberi lehetőségek határait túlhaladó erőfeszítéseit. Az olvasó is szorongva éli át azt a hajtóvadászatot, amelyet a front közeledtével, a terület megtisztítására iderendelt hírhedt háborús bűnös, Skorzeny irányít, s alvezére, Engelchen vezet hajtásra idomított farkaskutyákkal ellátott különleges partizán-vadász alakulatával. Az író végezetül bemutatja: a fegyverszünet után ki mint viselkedett a szabadság első napjaiban. Milyen újfajta veszélyek leselkedtek a volt partizánokra? Hogyan kellett lemérniük, - mint egykor a csoportba való felvételnél - visszautasítaniuk a németekkel együttműködők rohamát, akik háborús vagyonuk jelentős részét áldozták olyan - lehetőleg partizánoktól szerzett - igazolásokra, melyekkel demokratikus hazafiúi érzelmeiket próbálták igazolni. Vissza