Depilógus

Fülszöveg

A depresszió, a pánikbetegség és a szorongás a statisztikák szerint minden harmadik embert érint manapság így vagy úgy. A Depilógus a kór pontos és érzékletes leírása önironikus aforizmákkal gazdagított naplóban. Egyszerre őszinte vallomás, szinte szemérmetlen kitárulkozás, és gyilkos humorú, csontig ható öngúny. Ahogy József Attila írja:
A kínhoz kötnek kemény kötelek,
be vagyok fonva minden oldalon
és nem lelem a csomót, amelyet
egy rántással meg kéne oldanom.
Szirmai Miklós 1962-ben született Budapesten, de ez még nem baj.
Eredeti szakmája nyomdász, de volt újságkihordó, szociális gondozó, jelenleg pedig saját kényszervállalkozásában dolgozik. Fiatal korában írásai megjelentek az Élet és Irodalomban, azután hosszú szünet következett. A megélhetési harc meggyötörte, de azért írt, alkotott. Most egy betegségét leíró önvallomással jelentkezik. Keresi magának a bajt.
Besokalltál? Vedd úgy, hogy lépést tartasz a korral, amelyben élsz!

Már az ágyban sem vagyok a régi. Pedig volt idő, amikor legalább ágyéka voltam önmagamnak.

Lélekszakadva menekülök, de vajon szétszakadt lélekkel el lehet-e jutni bárhová is?

Mindig tudtam, hogy az élet nem egy méznyalás. Fél kiló sóról és egy kiló citromról azonban szó sem volt.

Sajnálod magad, mert közepesnek tűnsz, pedig nem vagy az. Még felelned kell az elégségesért.

Az utolsókat rúgjuk. Egymásba. Vissza