La religieuse/Le neveu de Rameau

Fülszöveg

A nagy XVIII. századi francia filozófus, kritikus, enciklopédista és regényíró legjobb regénye ez a mű. Egy sugárzóan ártatlan és megkapóan életvidám fiatal lányt kolostorba kényszerít a családja. Jóságában és elhagyatottságában engedelmeskedik, leteszi az örök fogadalmat, de minden csepp vére lázad az élet törvényeit megcsúfoló rabság ellen és ki akar szabadulni. Hanem a korabeli egyház nem tűrheti a rendbontást, és Suzanne nővérnek meg kell járnia a legmélyebb poklot is: börtönőrei, eltorzult lelkű szerencsétlen társai az ördögnél is gonoszabbak...
Diderot regénye az igazi nagy művek jegyeit viseli: árnyalt jellemekben gazdag, kitűnően felépített, izgalmas - és születése idején veszedelmesen szókimondó, bátor alkotás.

Különös története volt ennek a különös műnek, mely nem szorítható egyetlen műfaj keretei közé sem. 1773-ban Diderot Katalin cárnő meghívására hét hónapot töltött az orosz udvarban és kötetekre menő kézirat-halmot hagyott Szentpétervárott. A Rameau unokaöccse egyik példánya innen került el Németországba, Schillerhez, aki Goethének adja át. Goethe lefordítja s kitűnő jegyzetekkel látja el a Diderot-művet., mely 1805-ben jelenik meg először nyomtatásban - német nyelven.
A Rameau unokaöccse párbeszéd formájában íródott, s ezt a szikrázóan szellemes párbeszédet maga Diderot szatírának nevezi. Rameau unokaöccse élő figura, Rameau-nak, a francia zene újjáteremtőjének rokona, könnyelmű és szellemes élősdi. Miközben az ifjú Rameau elmondja, hogyan vált parazitává, szó esik még sok minden egyébről: zenéről, a lángész és a köznapi ember értékéről, nevelésről, szerelemről, irodalomról és képzőművészetről.
Ez a kis remekmű újabb lépés a teljes realizmus felé, regényes epizódok, "pihenők" itt már nem szakítják meg a párbeszédet, az emberi kapcsolatok legautentikusabb formáját. Alig felmérhető, hogy a XIX. század irodalma mit köszönhet Diderot-nak, nagyigényű, szenvedélyes realizmusának, melynek legszebb alkotása a Rameau unokaöccse. Vissza