Horgolókönyv

Előszó

A horgolás egyike a legkedveltebb, legismertebb kézimunkafajtáknak, népszerűségében mindjárt a kötés után következik. Míg az utóbbit főleg a ruházkodással kapcsolatban alkalmazzuk, a horgolt csipkéket lakásunk díszítésére, csinosítására használjuk.
Minden kornak, minden társadalomnak más és más volt a művészi felfogása, fejlettsége és változott a kézimunka kultúrája is. Az elmult évszázadokból tekintélyes számú kézimunka maradt az utókorra? Ki csinálta ezeket? Maga a nép, egyszerű asszonyok, leányok szorgalmasan öltögettek, hímeztek, horgoltak, csipkét vertek. Nem siettek, sok türelemmel, aprólékos munkával díszítgették a sajátmaguk által szőtt gyolcsot, vásznat és díszítették otthonukat, házuk tájékát. Elsősorban a párnákat, lepedőket, terítőket díszítették kézimunkával.
A rabszolgaság korában és később a feudális időkben a főurak, a kiváltságos osztály asszonyai e téren is kihasználták a hatalmuk alá tartozó asszonysereget. Az udvarházak, kastélyok sok munkát igénylő, szebbnél szebb kézimunkáit egyszerű jobbágyasszonyok készítették.
Később, a kapitalista társadalom kialakulásával változott a kézimunka jellege és felhasználási helye. A népi kézimunkák egyes vidékeken ősi örökségképpen tovább éltek. A kapitalisták pazarul berendezett lakásai megtelnek drága kézimunkákkal. Előtérbe lépett a selyem, bársony, brokát és az aranyozás. Nehéz csipkék borították a nagy asztalokat, ablakokat, néha az ízlés, szépség rovására is. Ezeket a hímzéseket, aprólékos áttöréseket, szemrontó azsúrozásokat is proletárasszonyok készítették. Az ő szürke lakásukba azonban mégsem jutott e tündöklésből. Ők csak romboló szállítói voltak a szépségeknek.
A felszabadulással megszűnt az elnyomás, beköltözött a fény, a világosság a nép otthonába is. Mindenkinek joga van már minden szépséghez, művészethez, kultúrához. Derűs, barátságos otthont akarunk biztosítani minden dolgozó embernek. A könyvállvány mellé odakívánkozik a virág és a szép terítő is. Ezek nélkül rideg lenne lakásunk.
Meggyőződtem róla, hogy népünk nagyon szereti a horgolást, amellyel - a levegőszem és a pálcikák változataival - gyönyörű, művészi kivitelű terítőket és a legkülönbözőbb fajtájú csipkéket lehet készíteni. Talán azért annyira népszerű, mert az összes kézimunkafajták közül ez a legkönnyebben keresztülvihető: egy horgolótű és fonal és már megindulhat a «varázslat». Készülhet minden asszonynak büszkesége: a csipke.
Felszabadulás óta nagy szeretettel, buzgalommal kutattam régi, elfelejtett horgolási motívumok után. Ezek felhasználásával készítettem néhány nagyon szép terítőt, arra törekedtem, hogy a technika egyszerűsége mellett teljes mértékben érvényesüljön a művészi érték is. Célunk, megőrizni és tovább fejleszteni a régi szépet, értékeset, hogy a nép javát, kultúráját szolgáljuk ezzel is.
Tudom, hogy szerte az országban, még a legkisebb falvakban is nagy az érdeklődés a horgolás iránt, hogy a kézimunkával foglalkozó nők érdeklődnek az új minták után. Nagyon szeretném, ha ilyen irányú igényeiket kielégíthetném azáltal, hogy ezek a minták - amelyeket a legutóbbi időben gyűjtöttem össze - könyv alakjában eljutnának hozzájuk. Vissza