Esztétikai Szemle 1941/1-2.

Előszó

A történelmi stílusok érvényesülése a modern építészetben

Az építészet téralkotó művészet, tereket, úgynevezett belső tereket alkot, melyek az élet szükségleteinek kielégítésére az emberek, élőlények hajlékául, intézmények és üzemek elhelyezésének céljára szolgálnak. Ezek a terek különböző anyagokból előállított különböző szerkezetek: falak, mennyezetek, tetők felhasználásával készülnek, így választódik el a belső tér a külvilágtól és alkot magának egy lezárt egységet, egy tömeget, mely tömeg adja az épületet. Az épület lehet kitűnően megszerkesztve, a terek használhatósága szempontjából praktikusan megépítve, de ezek a tulajdonságai nem biztosítják azt, hogy az illető épület egyúttal építőművészi alkotás legyen. A műalkotás létesítéséhez nemcsak mérnöki tudásra van szükség, kell ahhoz építészi tudás, akarás, főleg pedig tehetség és alakító képesség.
Napjainkban találkozunk olyan felfogással, amely a szerkezet egyedülvalóságára esküszik és a feltétlenül szükséges szerkezethez való minden adalékot, díszítést, kiegészítést és járulékot kárhoztat.
Nem tagadom, lehet nyersanyagokból és szerkezetekből is művészi alkotást létrehozni, ha az építész a szerkezeteket a szép és tetszetős arányok, az építészi rhytmus szolgálatába állítja, ha az épületet esztétikai törekvéssel, művészi akarással megszervezi, de nem látok értelmetlenséget abban, ha megjelenésükben nem tetszetős, alacsonyabb rendű anyagokat és szerkezeteket, tetszetős, nemesebb anyagokkal burkol, romlandóbb anyagokat tartósabb anyagokkal föd be és védi azokat az időjárás viszontagságaitól. Sőt mint építésznek az a meggyőződésem, hogy ez a helyes eljárás s ez a dolgok rendje. Vissza