Demailly Károly

Előszó

A GONCOURT-TESTVÉREK.

Kétféle Goncourt-regényt ismerünk; olyat, a melyet ketten írtak: Edmond és Jules de Goncourt - ilyenek: Charles Demailly, Soeur Philomene, Benée Mauperin, Germinie Lacerteux stb. - és olyat, a melyet Edmond de Goncourt egyedül írt - ilyenek: La fille Élisa, Les Fréres Zemganno, La Faustin és Chérie. - Az utóbbiak, összességükben, nem gyöngébb munkák, mint amazok általában; semmi tekintetben sem gyöngébbek: a művészi kifejezés erejét nézve sem, bár Edmond de Goncourt már nem volt fiatal ember, mikor egyedül kezdett írni. Túl járt ötvenötödik évén, a mikor vagy nyolcz évi szótlanság után, újra kezébe vette a tollat, melyet öccse halálakor elhajított. Ambicziójának szárnyait ekkorra már megtépdeste a sok viszontagság: a mélyen érzett gyász s még előbb a csalódás és a keserűség, a melyet az a körülmény, hogy sorsát meg kellett osztania második énjével, nem felezett meg, hanem megsokszorozott. De noha most már egyedül, súlyos csapások és vereségek után, az ifjúság mindent kibíró ereje nélkül kezdte újra a küzdelmet: ez nem igen látszott meg az írásain; a munkakedve és a munkabírása talán kevesebb lett, de azokat a kvalitásokat, melyek a Goncourt-nevet ismertté tették, öcscse halálakor nem veszítette el. ö maga többször nyilatkozott úgy, hogy kettejük közül Jules volt a tehetségesebbik, a nagyobb művész, a hatalmasabb képzelő erő s a kedvesebb előadó. Vissza