Délvidéki művészek és Nagybánya 1896-1918

Előszó

Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb festőtelepének - a százéves nagybányai mű vésztelepnek - története a legújabb kutatások fényében leginkább a megtermékenyítő kisugárzásában tűnik fel. Az egyre szélesebb körben vizsgált szétsugárzás kutatásának összefüggésében egyértelmű A délvidéki művészek és Nagybánya 1896-1918 című, 1997-ben védésre beadott és 1999-ben a Magyar Tudományos Akadémián, Budapesten megvédett kandidátusi illetve doktori (Ph.D.) értekezésem témakörének időszerűsége és fontossága. Ekkor szereztem meg a művészettörténet tudományok akadémiai kandidátusa tudományos fokozatot, és a filozófiai doktorátust a művészettörténeti tudományokból (Ph. D.). Valójában ennek a disszertációnak az anyagát öleli fel ez a könyv, természetesen kibővítve az opponensi véleményre adott bizonyítékokkal alátámasztott érvekkel és újabb kutatási eredményekkel.
A délvidéki művészek helyzetéből adódóan ki kell térni Nagybánya fogalmának tágabb és árnyaltabb értelmezésére. Nagybánya fogalomkörének igen összetett és sajátos jelentése alakult ki a magyar szakirodalomban. Először is jelenti a Nagybányán létrehozott művészeti intézményeket és szervezeteket. Közvetlen előzményként tekinti a müncheni Hollósy iskolát, mely nyaranta 1901-ig Nagybányán működött, majd a Nagybányai Szabad Festőiskolát 1902-től és 1911-től a Nagybányai Festők Társaságát, azután a két világháború között működő egyesületeket és más csoportosulás jellegű formákat. Jelenti magát a művésztelepet mint egy helyhez kötött művészettörténeti eseménysorozat keretét. De egyben jelenti a nagybányai művészek egymás után következő nemzedékének szemléleti és stiláris törekvéseit 1896-tól az 1900-as évek közepén kibontakozó neósok mozgalmain át, a két világháború között működő harmadik nemzedék törekvéséig. S ehhez a sajátos komplexitású fogalom értelmezéséhez hozzá kapcsolódnak a nagybányai festészet elágazásai: hazai és külföldi kisugárzásának kellőképpen mindmáig fel nem tárt kérdései is. Vissza