Délutáni hajós

Fülszöveg

"Te mindig kitalált szerelem - simogatta sorba a fiatal, kerek, tömött lombú fákat az autóbuszállomás körüli téren csavarogva. Már második napja bevárta mindig az induló járatokat. Közben kisütött a nap. Rádőlt valahol egy csöpögő híd karfájára. Békákat látott az ég alatt. nárciszokat talált egy bokorban; hajnalig a lassan világosodó utcák bölcsességét hallgatta. Szomorú, magányos tornyokat látott a sivatagban. Senki sem tudott róluk. Elejtett megismerések. Csak tíz nap múlva gondolt arra, hogy volt egyszer egy város, ahol mindig ő akasztotta ki a holdat az égre..." - töpreng, monologizál Izmail Braun, a regény hőse, ez a modern Szindbád, aki hol Dar es Salamban, hol Budapesten, hol New Yorkban bukkan fel, életét mégsem a hétköznapok történései, hanem emlékek és érzékelések rejtélyes kapcsolatai irányítják. Izmail hétköznapjai a csodák világában folytatódnak, s a csodák a hétköznapba torkollnak; éppúgy otthon van az elképzeltben, mint a valóságosban, könnyedén sétál át a létező és nem létező közti hídon. Járja a világot, mert választ keres valami nagyon fontos kérdésre, mert találkozni akar a boldogsággal, mely tekervényes útjain valahol elmaradt mellőle. Gulyás művészetéből következik, hogy ennyiből, a lehetetlent ostromló metaforákból, képekből is kialakul egy hiteles emberi sors, tragikus előzményeivel, az okokból következő keserű okozataival egyetemben.
Minden divatostól különböző regény a Délutáni hajós, olyan író írta, aki mindent eredeti szemszögből néz, mely csak az övé, utazást, szerelmet, nőket és tájakat s különös nevű hősét, Izmail Braunt mindenekelőtt, aki nemcsak repülőgéppel járja a világot, hanem gyalogszerrel is, kötéllel a nyakában s egy szomorú kecskével az oldalán... Vissza