Délibáb 1942. október 17.

Előszó

Részlet a füzetből:

Megdöbbentő előjelek között indult meg az idei színházi évad. A bemutatott darabok ötven százaléka fordítás, húsz százaléka idegen téma feldolgozása, másik húsz százaléka gyengén sikerült eredeti darab s csak tíz százalék érdemel figyelmet eredetiség, magyar irodalmiság szempontjából. Ez a "harchelyzet" a színpadokon! Ugyanakkor a Magyar Tudományos Akadémia a Vojnits-díjjal kapcsolatban megállapította (Rhédey Tivadar beszámolójában), hogy az Akadémia szemszögéből ítélve az elmúlt színházi évben egyetlen magyar színpadi alkotás sem volt méltó az évente kiadásra kerülő drámaírói kitüntetésre, a Vojnits-díjra. Rhédey Tivadar nyilatkozata szerint az elmúlt szezon nem volt remek, de mégsem kétségbeejtően lesujtó az Akadémia "ítélete". Szerinte a termés átlagos volt és a Vojnits-díj nem arra való, hogy átlagot tüntessen ki.
Méltányolva, de nem helyeselve az Akadémia szempontjait, megjegyezzük, hogy az idei évad nekilódulásával szemben (reméljük, hogy csak a start volt rossz s közben kialakul, megértékesedik az írói termés és színházi termelés) az elmúlt színházi szezon összehasonlíthatatlanul szebb és értékesebb volt. Nem beszélünk most arról, hogy a szórakoztatásnak teljesen megfelelő darabok mellett - amelyek Rhédey Tivadar szerint az akadémikus szempontoktól távolesnek, - sok melléfogás tizedelte meg a darabtermelést, mégis le kell szögeznünk, hogy egyáltalán nem volt olyan sivár és érdemtelen, mint ahogyan az Akadémia döntéséből megítélhetnénk. A feltétlenül számításba vehető darabok között elsőnek Bibó Lajos "Hibások" című darabja, illetve a darab drámai, irodalmi és nemzetpolitikai értéke s a darab elvitathatatlanul átütő dritikai és közönségsikere a leghatározottabban mond ellent az Akadémia ítéletének. A döntést "megdöntő" darabok sorában következik ezután Harsányi Zsolt "Bolond Ásvayné"-ja, Illés Endre "Törtetők"-je, Hubay Miklós "Hősök nélkül" és Bónyi Adorján "Milliomos" című darabja. Minden különösebb kommentál nélkül soroljuk fel ezt az öt darabot, amelyeket a kritikák és a közönség egyöntetűen szívesen, sőt - mint pl. Bibó "Hibások" című irodalmi eseményt jelentő darabját - lelkes megértéssel fogadott. Vissza