Délibáb

Előszó

Amikor 1976-ban Komoróczy Géza, "sumér-agyarológiája" megjelent, a Magvető Kiadó egyik szerkesztője egy kiváló művész útján szóbeli üzenetet küldött: ha a "sumérkodók" nevében válaszolni akarok, a Komoróczy brosúráját nem meghaladó terjedelemben, állnak rendelkezésemre. Miután az akkor érvényes szabályok szerint a bukaresti Kriterion Kiadónál a kéziratomat bemutattam, s külföldre küldése ellen nem tiltakoztak, eljuttattam vitaírásomat a Magvetőhöz. Sem az írásomra, sem a sürgető leveleimre egyetlen hang választ nem kaptam. Ugyanakkor elkezdődött a kézirat másolatainak követhetetlen keringése. Ennek során az Egyesült Államokban Szathmári István "kézirat gyanánt" megjelentette, temérdek súlyos, értelemzavaró gépelési és sokszorosítási hibával, ilyen kínosan hangzó cím alatt: "Antiszumír álláspontok kritikája"... Éppen ezért köszönetet kell mondanom az újbóli, gondozott sokszorosításért Bárczy Zoltán, Horváth Gyula, Csontos Péter és Kalmár János uraknak.
Amint akkoriban ez szokásos volt, Komoróczy, dr. Szűcs Jenő, valamint mások, kevésbé ismert nevű magánszorgalmú ebek, a lehetséges szumír-magyar nyelvi hansonlóságok népszerűsítése miatt, a nyilvánosság előtt azzal denunciáltak, hogy az amerikai imperalizmus ügynöke, szittya-hortgysta és a dáko-románizmus hatására keletkezett "visszahatási tünet" vagyok. Természetesen e vádakhoz mérten kellett védekeznem, kézzel-lábbal tiltakozva a gyanúsítgatások ellen; nyilván ma, A NAGY FORDULAT után, másképpen fogalmazhatnék. Mégsem teszem, mert fenntartom most is azt a véleményemet, hogy a szumír-magyar nyelvösszehasonlítás nem politikai színezetű, divatos kalandorkodás, de szervesen illeszkedik a magyar filológiai őstörténet-kutatás négyszáz éves folytonosságába, amint ezt a tényt először a Korunkban, 1972-ben, Szumér és Szemere című tanulmányomban kimondani merészeltem.
Szőcs István
Kolozsvár 1993. november 1. Vissza