Deli Ágnes

Előszó

Deli Ágnes munkái újra és újra nagyvonalúságukkal és azzal a fajta végtelen egyszerűséggel lepnek meg, amely nem egy differenciálatlan ősállapot megjelenítése vagy leképezése, hanem integráció eredménye. A művek összességét tekintve ugyanis világossá válik, hogy a „részletek" is az alkotó birtokában vannak, csak épp nem azok foglalkoztatják, hanem az összegzés érdekli. Deli a gondolatot illetve a kifejezést tartva szem előtt mintázás és faragás helyett általában tervez, komponál, kitalál és összeállít, gipszet önt, drótot, hálót hajlít, vásznat szab és varr. Anyagai viszonylag könnyen formálhatók, melyek kiválasztásában is egyszerűségre törekszik; Deli a szobrászat új médiumait természetes módon használja - túl a kísérletezés stádiumán. Legtöbbször kétféle, ellentétes tulajdonságú anyagot alkalmaz egy-egy munkájában. Ez a kettősség (szilárd-rugalmas) nála rendező elv - ahogy másnál a sötét-világos, rossz-jó, száraz-nedves - lehet. Kifejezetten érzéki hatású minimalista formái a klasszikus minimalizmus hűvös távolságtartásával ellentétben életerővel telítettek. A redukált formák nagyfokú, művészi ergonómia-diktálta tömörítésből, sűrítésből adódnak. Deli Ágnes legújabb tárgyegyüttese az 1995-96 körül felvetett gondolatkörökből kibomló sorozatainak szintézise. Ezekben a sorozatokban Deli rendszerint kétféle anyagon (fehér vászonba húzott szivacs és vas) keresztül megnyilatkozó kétféle minőséget ütköztet, emellett megjelenik egy direkt, nyíltan vállat imitáció és stilizálás, harmadrészt nőinek tulajdonított minőségek, érzések kifejtése. Gyakran mindhárom együtt van egy-egy munkában. Vissza