Fülszöveg
Barát Endre kora ifjúságában költőnek indult, de hamarosan prózaíró lett. Első regénye, a Látástól vakulásig, az uradalmi cselédek sorsáról tudósított. Később jobbára romantikus sodrású regényekkel jelentkezett, melyek egy-egy művészsorsot mutattak be drámai színekkel. Ezek közül legnépszerűbb a Boszorkánytánc című, Paganiniről szóló mű. Írt drámát, ifjúsági regényt, rádiójátékot, számos elbeszélést és útirajzot is.
Novelláinak témáit jórészt riporteri tapasztalataiból merítette, s azok kutató szenvedélyét, találékonyságát is tükrözik. Sokat utazott, az európai országokon kívül főleg a közel-Keleten. Jó néhány írása szól a tengerről, a tengerészekről és távoli, egzotikus országok tájairól, népeiről.
Többnyire a társadalmi változásokkal együtt növő-formálódó embert figyeli más és más helyzetekben, hol bírálóan, hol megértéssel, elnéző mosollyal. Legutóbbi művei: Egy asszony vallomása; Élt harminchárom évet (Paál László); Alvó Vénusz (Lotz Károly életregénye). Általában a...
Tovább
Fülszöveg
Barát Endre kora ifjúságában költőnek indult, de hamarosan prózaíró lett. Első regénye, a Látástól vakulásig, az uradalmi cselédek sorsáról tudósított. Később jobbára romantikus sodrású regényekkel jelentkezett, melyek egy-egy művészsorsot mutattak be drámai színekkel. Ezek közül legnépszerűbb a Boszorkánytánc című, Paganiniről szóló mű. Írt drámát, ifjúsági regényt, rádiójátékot, számos elbeszélést és útirajzot is.
Novelláinak témáit jórészt riporteri tapasztalataiból merítette, s azok kutató szenvedélyét, találékonyságát is tükrözik. Sokat utazott, az európai országokon kívül főleg a közel-Keleten. Jó néhány írása szól a tengerről, a tengerészekről és távoli, egzotikus országok tájairól, népeiről.
Többnyire a társadalmi változásokkal együtt növő-formálódó embert figyeli más és más helyzetekben, hol bírálóan, hol megértéssel, elnéző mosollyal. Legutóbbi művei: Egy asszony vallomása; Élt harminchárom évet (Paál László); Alvó Vénusz (Lotz Károly életregénye). Általában a környezetrajz pontosságára, az emberi jellemek és a cselekmény hitelességére épít. Életkedve, emberszeretete a sötétebb tónusú rajzokon is átdereng.
E kötet különféle témáit a következetes írói szemlélet, a humánus tartás és a sajátos elrendezés köti össze. A mozgalmas életképek, színes útleírások, hangulatos karcolatok közül is azok a gazdag cselekményű portrék emelkednek ki, melyeket felejthetetlen emlék, ifjúkori érzés vagy háborús tapasztalat hevít. Úgy, hogy valami jellemzőt, fontosat mond az író a korról is, amelyben hősei élnek, illetve a maguk módján tájékozódnak s igazodnak el.
A sokszor anekdotikusan formált események - feszültséggel teli találkozások, váratlan összeütközések - valódi vagy vélt sérelmekre utalnak. A fonák helyzetek, kecsegtető lehetőségek furcsaságaira - és mindenekelőtt az emberiség elemi követelményeire - döbbentenek rá.
Barát Endre jól ismeri a hajdani nyomortanyák életét, a kiáltó társadalmi ellentéteket, de észreveszi a ma változásaiban megbúvó kontrasztokat, emberi gyarlóságokat is. Tiltakozik mindenféle megaláztatás, jogtalan megkülönböztetés, ártalmas előítélet ellen, s rá-rávilágít a közömbösség néha drámai következményeire. Az emberbe vetett hite, meggyőződése segíti át alakjait a buktatókon, óvja őket a "kegyes hazugságoktól", cinizmustól.
Vissza