Előszó
Részlet a könyvből:
Hol jobb lakni?
„Szebb hazába megy vigadni a madár,"' ez egyik sora az ismeretes dalnak, mely úgy kezdődik, hogy „Fütyül a szél, az idő már őszre jár." Talán szerencsénk,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Hol jobb lakni?
„Szebb hazába megy vigadni a madár,"' ez egyik sora az ismeretes dalnak, mely úgy kezdődik, hogy „Fütyül a szél, az idő már őszre jár." Talán szerencsénk, hogy szótlanul távozik őszszel tőlünk a fecske, mely dallal köszöntött, midőn délnek messze országából tavaszszal megérkezett; ha bejelentené, hogy csak kedvező légáramlatra vár, mely hosszú útján iránytű gyanánt szolgáljon és kész a legközelebbi éjt felhasználni, hogy annak leple alatt megindulhasson: úgy lehet zokon esnék látnunk, mint viszi magával a kedves nyarat, a hosszú napokat, a holdfényes meleg estéket.
Ő megy, nekünk maradóknak pedig sorsunk az, hogy lássuk, mint hervad ligetünk s diszei mint érlelődnek a lehullásra, hasonlóan a múló reményhez, fogyó élethez; valóban nem is sokára sárga levelkéken nyargal az őszi vihar és zörgő haraszt hirdeti az ősznek gyors lefolyását, - beköszönt sűrű köddel, feneketlen sárral a november, jön melancholikus sötét napjaival a deres szakálú zúzos deczember, utána a jégig merevségű, illúziókban oly szegény január, melynek fős útja, hó förgetegei szobánk négy fala közé szoritanak.
Minden időben el volt terjedve a nézet, hogy a déliebb fekvésű országokban pazarabb kézzel szórja ajándékait a természet, hogy virágok ezre nyilik ott a kövér mezőn akkor is, midőn nálunk a gyep zöld bársonyát hófehér szemfedő takarja, gyümölcs mosolyog a fa örökzöld galyján, midőn nálunk az ereszekről jégcsapok függnek alá, lágy dal zeng az esti enyhe légben, midőn a mi lakaink tetőit varjúsereg károgjon körül, hogy kellemes melegű kályháink kéménye füstjénél találjon egy kis meleget a kivül keményen csikorgó télben.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal