Delelő (dedikált példány)

Fülszöveg

Huszonötéves, amikor első verseskönyve, a Jobbágyok unokái (1953) megjelenik, s ezzel egy csapásra a jugoszláviai magyar irodalom élvonalába kerül, egyik vezető lírikusa lesz ennek a felszabadulás után oly lendületesen fejlődő s épp ezekben az években megújhodó irodalomnak. Költői pályája azóta - ha nem is egészen válságmentesen, ha nem is átmeneti megtorpanások nélkül - egyenletesen emelkedő irányzatot mutat, amiről két-három évenként szinte rendszeresen adott számot egy-egy kötetében. Legutóbb 1964-ben adott közre ilyen kötetet, Esővárók címen, s most úgy vélte, hogy olyan szakaszhoz jutott el költői pályáján, amikor meg kell állnia egy lélegzetvételre, mérlegre kell tennie az eddigi termést, mielőtt tovább indulna. Így s ezért került sor most válogatott verseinek közreadására, amely természetesen nemcsak lezárása egy korszaknak, hanem legalább olyan mértékben kezdete, nyitánya a következő pályaszakasznak is.
Mint a válogatott köteteknek általában, ennek a csaknem két évtizedes költői munkásságot reprezentáló válogatásnak is szükségszerűen kettős célkitűzése és rendeltetése van: egyrészt szigorú rostán átszűrve a termést, annak színe-javát tenni le az olvasó és a kritika asztalára, az egyes kötetekben esetleg meglevő és megtűrt gyengébb darabok kiselejtezése s az igazi értékek tömörítése révén revelálni a költőt, másrészt folyamatként ábrázolva a költői alkotást, fejlődésében mutatni be a költőt.
E bonyolult feladattal a költő Dr. Kovács Kálmánt bízta meg, aki emberileg és eszmeileg egyaránt közel áll hozzá, s aki azonkívül, hogy - a válogatással legalább olyan beszédesen, mint a kötet elé írt bevezető tanulmányban - megrajzolta e költői pálya ívét, fejlődésvonalát, le tudott hatolni e költészet legmélyebb rétegeibe is, rámutatott alapvető élményforrásaira, a versépítés módjára és alapszövetére, s így nem maradtak előtte rejtve a költő belső vívódásai sem.
Fehér Ferenc válogatott versei tehát egyik vezető lírikusunk két évtizedes pályaszakaszának mérlegeként kerül az olvasó kezébe, s amit e mérleg mutat, azzal, mind a költő, mind a jugoszláviai magyar irodalom elégedett lehet. Vissza