Dél-Pest régiója a természetvédelmi nevelés tükrében 4.

Előszó

Ki ne emlékezne a természettel való találkozás megannyi élményére. Születésünk pillanatától a megismerés során folytonos kérdésekkel és válaszokkal találkozunk.
Mi ez? Miért? Stb. spontán kérdések a megfelelő látvány élményében a megfigyelés belső motivációja. A természettel való harmonikus viszony kialakítja a személyes életutunkat.
Személyiségfejlődésünk a tapasztalatok és „élménycsodák" folyamata. Ezek alkalmával egyszerre esztétikai, érzelmi, akarati, ismereti, tehát valamilyen megfoghatatlan komplexitás van jelen.
Sokféle elképzelés volt és van a mesterkélten irányító pedagógiai törekvésekben, hogy az életközösség szemlélet a fontos, az élőhely megismerése, vagy az élő és élettelen kölcsönhatások rendszere, a fajismeret, stb. Ezeket aztán integritásukban bár, de mégis tantárgyi tanítási- tanulási módszerekkel, tananyag-elrendezési folyamatokkal tanterv, tanmenet szabályzásokkal valósítjuk meg. Fontos kérdéssé vált a mai kompetenciakutatásokban a hatékonyság kérdése, az élethosszig való tanulásban milyen struktúrára van szükség, egyszerűbben mi marad meg?
Ma már az erdei iskola, terepi oktatás, tanulmányi kirándulás, tanulmányi séta, stb. módszerei kerülnek előtérbe.
Milyen feltételekkel valósulnak meg ezek?
Igen vegyes kép bontakozik ki. A legmegfelelőbb feltétel a lelkesen vállalkozó NEVELŐ személyisége, aki hasonló élményekben részesült, és aki rendszeresen biztosítja az adott vagy átélhető tájélményeket, fajismereti lehetőségeket, élőhelyek felkeresését, stb. Ezekhez az ősi módszereket alkalmazza, a személyes "megmutatást"/ szándékosan nem a bemutatást használtam / és kíváncsian lesi a gyermek visszajelzéseit. Fontos, hogy időben és térben a rendszerességet biztosítsa, hiszen mindig újat mutat meg nekünk a természet pillanat- varázsában. A mi ez kérdésére kapott válaszok kb. A bemutatás, „megmutatás, ismerősöm ez a táj, élőlény, jelenség stb." kölcsönös emberi kapcsolatban érlelődik. A „Matula bácsik" szerepvállalása ez, régen édesapám is így TANULT egy csősztől. A miért kérdésekre a gyermek kapcsolódó beszélgetésekkel, és közvetlen tapasztalásokkal kaphat választ. Végül a harmadik kiemelkedő módszertani egység: a gyűjtőmunka, /hozzáolvasás, jegyzetkészítés, magyarázórajz, élményrajz, irodalmi alkotás stb./ Ebben a folyamatban a gyermek és felnőtt egyenrangú szereplőként, gazdag társas kapcsolatokban megéli a tapasztalatokat, miközben élvezi a levegőt, a vizet, a talajt, a felszíni érdekességeket és pontosan érzékeli helyét, szerepét, tennivalóját. Élete során képes lesz önállóan is felfedezni, és másoknak átadni mindazt, amit így megtanult. Vissza