Dél csillaga

Előszó

A "Dél csillaga" nevű világhírű gyémánt 1853-ban bukkant elő a föld mélyéből. Egy szegény néger asszony találta meg ezt a követ, amely ma a világ leghíresebb briliánsai sorába tartozik. Az asszony néhány fillért kapott érte, utána az első tulajdonosa 70.000 pengőért adott rajta túl, de nemsokára már 700.000 pengőt fizettek a nyers kőért. Akkor aztán elvitték a szürke nagy kavicsdarabot Coster világhírű amsterdami gyémántcsiszolóhoz, aki a 250 karát súlyú kőnek körülbelül a felét lecsiszolta, úgyhogy az mai állapotában csak 125 karátot nyom és mintegy 35 milliméter hosszú. Értéke azonban ennek ellenére is hihetetlenül felugrott a csiszolás következtében, mert nemsokára egy indiai maharádzsa vásárolta meg négymillió pengőnyi összegért.
Ennek a kifogástalan szépségű, rózsaszínbe játszó gyémántnak regényes történetét dolgozta fel utolérhetetlen fantáziával a nagynevű francia író, Jules Verne. A mese azonban, amelyet a világszenzációt keltett kavics köré szőtt, messze túlhalad a rideg, üzleti valóságon. Egy fiatal természettudós életébe fonja bele ennek a kőnek a históriáját. A tudós sokkal nagyobb súlyt helyez a maga saját kutatásaira, amelyek a mesterséges gyémánt körül folynak s amelyek azzal a veszedelemmel fenyegetik az üzleti világot, hogy az összes "valódi" gyémántok elveszítik beképzelt értéküket. Emiatt harc indul a tudós és a gyémántkutatók között, s természetesen Verne nem lenne az a született költő, akinek a világ megszerette, ha a fanyar pénzérdekek fölött nem győzne a halhatatlan szerelem és az idealista tudományosság.
Jules Verne egyik leghatásosabb könyve ez a "Dél csillaga". Vissza