Dél csillaga

Előszó

JULES VERNE
(1828-1905)

Ha ma Új-Guineában vagy akár Grönlandban bárkit megkérdezünk, tudja-e, ki volt Verne, egészen bizonyos, hogy felcsillanó szemmel sorolja fel a közel negyven éve elhúnyt írónak egész sor munkáját, amelyeket egy ültében, lelkesedve olvasott végig s amelyek egy emberéletre szóló emléket hagytak hátra a szívében. Ámde ugyanígy kérdezhetnők sorra a közelmúlt évtizedek legnagyobb feltalálóit: ki volt rájuk a legnagyobb hatással, ki ihlette meg őket technikai elgondolásaikban? Ha őszintén felelnek, kénytelenek bevallani, hogy a kormányozható léghajó ötletét Verne „Öt hét léghajón" c. regényéből, a motoros repülőgép eszméjét „A hódító Robur"-ból, a fonográf gondolatát „Egy kínai ember viszontagságai Kínában" című regényéből, az automobil lehetőségét a „Gőzkocsi"-ról írott könyvéből, a tengeralattjáró hajót a „Húszezer mérföld a tenger alatt" című írásából és a hadicélokat szolgáló tengeralattjáró felhasználását a „Sándor Mátyás"-ból merítették.
Csak néhány legfontosabb találmányt soroltunk itt fel, amelyeknek alapötlete ettől a francia vidéki írótól eredt; pedig minden egyes könyve, azok minden egyes oldala csakúgy hemzseg a már végrehajtott vagy még csak ezután megszerkesztendő technikai újításoktól.
S Verne írásmüvészetének - s ezzel együtt sikerének is - voltaképpen nem is ebben a jóstehetségben rejlik a titka, hanem inkább bővérű fantáziájában, a kaland iránt érzett hallatlan készségében, mesélni-tudásában és a cselekmény-bonyolításnak olyan művészetében, amely csak az idősebbik Dumas vagy Eugen Sue legszínesebb alkotásaiban leli párját. Vissza

Fülszöveg

A "Dél csillaga" nevű világhírű gyémánt 1853-ban bukkant elő a föld mélyéből. Egy szegény néger asszony találta meg ezt a követ, amely ma a világ leghíresebb briliánsai sorába tartozik. Az asszony néhány fillért kapott érte, utána az első tulajdonosa 70.000 pengőért adott rajta túl, de nemsokára már 700.000 pengőt fizettek a nyers kőért. Akkor aztán elvitték a szürke nagy kavicsdarabot Coster világhírű amsterdami gyémántcsiszolóhoz, aki a 250 karát súlyú kőnek körülbelül a felét lecsiszolta, úgyhogy az mai állapotában csak 125 karátot nyom és mintegy 35 milliméter hosszú. Értéke azonban ennek ellenére is hihetetlenül felugrott a csiszolás következtében, mert nemsokára egy indiai maharádzsa vásárolta meg négymillió pengőnyi összegért.
Ennek a kifogástalan szépségű, rózsaszínbe játszó gyémántnak regényes történetét dolgozta fel utolérhetetlen fantáziával a nagynevű francia író, Jules Verne. A mese azonban, amelyet a világszenzációt keltett kavics köré szőtt, messze túlhalad a rideg, üzleti valóságon. Egy fiatal természettudós életébe fonja bele ennek a kőnek a históriáját. A tudós sokkal nagyobb súlyt helyez a maga saját kutatásaira, amelyek a mesterséges gyémánt körül folynak s amelyek azzal a veszedelemmel fenyegetik az üzleti világot, hogy az összes "valódi" gyémántok elveszítik beképzelt értéküket. Emiatt harc indul a tudós és a gyémántkutatók között, s természetesen Verne nem lenne az a született költő, akinek a világ megszerette, ha a fanyar pénzérdekek fölött nem győzne a halhatatlan szerelem és az idealista tudományosság.
Jules Verne egyik leghatásosabb könyve ez a "Dél csillaga". Vissza