Dél csillaga

Előszó

Részlet a könyvből:
Különösek ezek a franciák
- Beszéljen, uram, hallgatom.
- Uram, van szerencsém megkérni leányának, Miss Watkinsnak kezet.
- Alice kezét? ...
- Igen, uram. Úgy látom, hogy kérésem meglepi. Bocsássa meg tehát, ha azzal fárasztom, hogy megmagyarázom, ami önnek rendkívülinek látszik. Huszonhat éves vagyok, Cyprien Mérének hívnak. Bányamérnök vagyok, a műegyetemet kitüntetéssel végeztem. Családom nem gazdag, de becsületes és köztiszteletnek örvend. A fokföldi francia konzul, ha ön óhajtja, bizonyságot tehet erről, aztán Pharamond Barthés barátom, a bátor vadász, akit ön is jól ismer, mint ahogyan a Griquaföldön mindenki ismeri, szintén igazolhat engem. Itt a Tudományos Akadémia és a francia kormány megbízásából tartózkodom. Mult évben az egyetem Houdart-díját nyertem el azért a munkámért, amelyben Auvergne vulkánszikláinak vegyi elemzésével foglalkoztam. Vaal gyémánttermő medencéjéről írott és már majdnem befejezett munkámat a tudományos világ bizonyára szívesen fogadja. Ha ez a megbízatásom véget ér, a párizsi bányászati főiskola helyettes tanárává fognak kinevezni. Állandó lakást is biztosítottam már az Université-utca 104. szám alatt, a harmadik emeleten. Fizetésem a jövő év január elsején négyezernyolcszáz frankra emelkedik. Tudom, hogy ez nem valami perui aranykincs, de különmunkámmal, kísérletekkel, akadémiai díjakkal és mint a tudományos közlönyök munkatársa, jövedelmem majdnem kétszeresét éri majd el. Hozzáteszem még, hogy igényeim szerények, így aztán a boldogsághoz többre nincs is szükségem. Uram, van szerencsém megkérni leányának, Miss Watkinsnak kezét.
Ebből a kis beszédből, a szilárd, határozott hangból könnyen meg lehetett állapítani, hogy Cyprien Mérének mindig szokása volt az, hogy egyenesen a tárgyra tért és őszintén beszélt. Vissza

Fülszöveg

A "Dél csillaga" nevű világhírű gyémánt 1853-ban bukkant elő a föld mélyéből. Egy szegény néger asszony találta meg ezt a követ, amely ma a világ leghíresebb briliánsai sorába tartozik. Az asszony néhány fillért kapott érte, utána az első tulajdonosa 70.000 pengőért adott rajta túl, de nemsokára már 700.000 pengőt fizettek a nyers kőért. Akkor aztán elvitték a szürke nagy kavicsdarabot Coster világhírű amsterdami gyémántcsiszolóhoz, aki a 250 karát súlyú kőnek körülbelül a felét lecsiszolta, úgyhogy az mai állapotában csak 125 karátot nyom és mintegy 35 milliméter hosszú. Értéke azonban ennek ellenére is hihetetlenül felugrott a csiszolás következtében, mert nemsokára egy indiai maharádzsa vásárolta meg négymillió pengőnyi összegért.
Ennek a kifogástalan szépségű, rózsaszínbe játszó gyémántnak regényes történetét dolgozta fel utolérhetetlen fantáziával a nagynevű francia író, Jules Verne. A mese azonban, amelyet a világszenzációt keltett kavics köré szőtt, messze túlhalad a rideg, üzleti valóságon. Egy fiatal természettudós életébe fonja bele ennek a kőnek a históriáját. A tudós sokkal nagyobb súlyt helyez a maga saját kutatásaira, amelyek a mesterséges gyémánt körül folynak s amelyek azzal a veszedelemmel fenyegetik az üzleti világot, hogy az összes "valódi" gyémántok elveszítik beképzelt értéküket. Emiatt harc indul a tudós és a gyémántkutatók között, s természetesen Verne nem lenne az a született költő, akinek a világ megszerette, ha a fanyar pénzérdekek fölött nem győzne a halhatatlan szerelem és az idealista tudományosság.
Jules Verne egyik leghatásosabb könyve ez a "Dél csillaga". Vissza