Előszó
Részlet a könyvből:
Népgazdaságunk ötéves tervével népünk a szocializmus alapjait rakja le hazánkban. Ez a feladat megköveteli, hogy gazdaságpolitikánkban minden területen megvalósítsuk a szocialista elveket. Különösen áll ez népgazdaságunk egyik legfontosabb területére, a munkabérezés kérdésére.
A munkabér a szocialista társadalomban gyökeresen más szerepet tölt be, mint a kapitalizmus alatt. A tőkéstársadalomban a munkabér a kizsákmányolás egyik legfontosabb eszköze. A tőkésrendszerben munkaerő áru és a munkabér ennek az árunak, a munkaerőnek az ára. A munkabérnek nagyságát a kapitalizmusban nem az határozza meg, hogy a dolgozó a termelésben milyen értéket hoz létre, hanem legfőképpen az, hogy mibe kerül a munkások munkaerejének újraelőállítása. A munkás napi munkája során azonban több értéket állít elő, mint amennyit a tőkés neki munkabér fejében ad. Miután a termelőeszközök! a tőkés tulajdonát képezik és ezáltal a termelés eredményei felett is rendelkezik, ezt az értéktöbbletet a tőkés megtartja magának. Ez a kizsákmányoló osztályok jövedelmének egyetlen forrása.
A kapitalizmus viszonyai között éppen ezért, ha a munkás többet vagy jobbat termel, ezzel csak a tőkés hasznát növeli, a munkás több és jobb munkájának' eredményét a tőkés vágja zsebre.
A tőkések minden módon igyekeznek ezt a kizsákmányolást leplezni és ezért arra törekszenek, hogy minél bonyolultabb bérrendszer szerint kapják a dolgozók munkabérüket, azért, hogy minél kevésbé ismerhessék fel azt, hogy ínséges munkabéreik mögött a féktelen kizsákmányolás bújik meg.
A szocializmusban a termelési eszközök nem a tőkések, hanem a dolgozó társadalom tulajdonában vannak. Ennek következtében megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása. A szocializmusban a társadalom által termelt javak felett teljes egészében a társadalom rendelkezik. Éppen ezért a munkabér a szocializmusban nem a kizsákmányolás, hanem a dolgozók jólétének, kulturális felemelkedésének az eszköze.
Vissza