Deim Pál, Gavrilovits Sándor, Velekei József Lajos kiállítása a Szentendrei Képtárban

Előszó

A rajz különleges helyet foglal el a művészet történetében. Használja a festő, a szobrász, többnyire, mint a művészi ötlet lejegyzését, majd annak fokozatos fejlesztését, egészen addig, amíg már nyugodt szívvel nyúlhat az ecsethez, a vésőhöz, vagy a mintázófához. A rézkarcoló már másként nyúl a ceruzához, a tushoz. Az ő rajza és a kész műalkotás között már csak a technikai mozzanat van jelen, az ő rajza szinte már azonos magával a művel.
Kevés művész mondhatja, hogy fő műfaja a rajz, s mégis a festő Barcsay, a szobrász Borsos Miklós rajzai aligha nevezhetőek csekélyebb értékűnek, mint a táblaképeik, vagy plasztikáik.
Ezen a kiállításon három művész mutatja be rajzait, a Kossuth-díjas mester Deim Pál, s két fiatalabb pályatárs, Gavrilovits Sándor és Velekei József Lajos.
Deim a festészet mellett grafikát is tanult a főiskolán, s igen jelentős plasztikai munkássága is, akár kisplasztikáira, akár olyan monumentumára gondolunk, mint a Győrben látható Golgota.
Velekei művészetében a grafika van jelen a legerősebben, festményeit ritkán állítja ki, szobrai révén lett általánosan ismert, melyek közül kettő is köztéren áll. (Világfa, Gödöllő és Corpus, Veszprém).
Gavrilovits az indulás éveiben lírai konstruktív festőnek mutatkozott, majd pointista hatást keltő táblaképekkel jelentkezett. A francia divizionista festők festékpöttyei helyett Gavrilovits azonban papírkorongokból, kivágott háromszögekből építi a kompozícióit. Így ezek a művek valójában impresszionisztikus hatást mutató konstruktív alkotások. Vissza