Dunai árvíz 1965

Előszó

A Duna Európa második legnagyobb folyója, a Duna-menti népek országútja. Ősidők óta vonzotta az emberi településeket, termékenyítő hatással volt a partjai mentén élő népek sorsára, kultúrájára, kapcsolataik alakulására.
Bár a Duna hosszúságát tekintve a Föld 20., a vízgyűjtőterület nagyságának sorrendjében 25., évi átlagos vízhozamát tekintve pedig ugyancsak 25. folyója, nemzetközi jelentőségét figyelembe véve azonban a Föld minden folyója közül kimagaslóan a legelső. A Fekete Erdőtől a Fekete-tengerig hömpölygő hullámai 8 ország partjait mossák, további 3 országból viszi még magával kisebb folyók, patakok vizét a tengerbe, s népeket, országokat összekötő szerepénél fogva a népek barátságának és békés együttélésének szimbóluma lett.
Ez a hatalmas, 2900 km hosszú folyó, mely Európa területének 8%-át kitevő térségből gyűjti össze vizét, elsőrendű nemzetközi víziút, gyárakat, aszályos földeket, városokat és falvak százait táplálja éltető vizével, 35 000 megawattnyi gazdaságosan hasznosítható energiakészletének mind nagyobb része alakul át villamosenergiává az egymás után épülő vízierőművek sorozatában. Ám a Duna nemcsak jótékony és termékenyítő hatással van a mellette élő népek életére, hanem igen sokszor - egyedül a múlt század eleje óta 36 alkalommal, a XX. században pedig 16-szor - sújtotta árvizeinek elöntésével a part menti tájakat, sok emberéletet követelt, hatalmas károkat okozott.
Az egyre fejlődő és mind nagyobb biztonságú árvízvédelmi rendszer ellenére a Duna árvize még ma is gyakran veszélyezteti az árvíz szintjénél alacsonyabban fekvő folyómenti, nagy kiterjedésű területeket. Az árvédelmi rendszer tökéletesedése, biztonságának növekedése következtében viszonylag ritkábban fordulnak elő gátszakadások, és egy-egy gátszakadáson kiömlő árvíz elöntése mind kisebb területre korlátozható; de a termelés, a települések, a kultúra fejlődésével az elöntött területen az árvizek mind nagyobb károkat okoznak.
A Dunán - melynek 817 ezer km2-nyi kiterjedésű hatalmas és változatos vízgyűjtőterülete a Bajor Felföldtől kiindulva, az Alpok vonulatának vidékeit, a Kárpátok medencéjét foglalja magában, délen pedig a Dinári Alpok és a Balkán-hegység gerincei, legvégül Dobrudzsa lekopott tönkje határolják - minden évszakban lehetséges árvíz: esőzés okozta árvíz általában nyáron és ősszel, hóolvadás okozta árvíz télen és tavasszal. Vannak árvizek, melyek e két típus egybeolvadásából keletkeznek. Ilyen volt az 1965. évi dunai árvíz is, mely 1830 óta, amióta rendszeres vízállás feljegyzéseink vannak, a legmagasabb és a leghosszabb ideig tartó árvíz volt. Vissza