Melyik játékot játsszuk?

Fülszöveg

A gyakorló politikus és a politikai publicista szerepe két, egymástól merőben eltérő szerepkör. Az előbbinek a gyakorlatban kell megvalósítania a maga igazságait, aminek az ára sokszor azok elhallgatása. Az utóbbi mindig köteles kimondani meggyőződését. A politikus óvatosan, körültekintően fogalmaz, a politikai közíró pontosan, kemények. Az előbbi tompítja, az utóbbi kiélezi mondandóját.
E két szerep harcolt egymással bennem mindvégig, s a legfontosabb pontokon, a legnagyobb hatást keltő cikkek esetében a publicista rendre legyőzte a politikust.
Írásaim fogadtatása rendszerint élénk volt, olykor heves, egy-két esetben botrányos. Antall Józseftől Kis Jánosig, Csoóri Sándortól Konrád Györgyig, Tardos Mártontó Lezsák Sándorig, Esterházy Pétertől Nádas Péterig, Eörsi Istvántól Bodor Pálig, Ágh Attilától Lengyel Lászlóig nagyon sokan válaszoltak cikkben, interjúban, hosszas elemzésben, odavetett félmondatokban. A reagálások zömmel sokkalta erősebek, keményebbek, mint az őket kiváltó írások, amelyek mindig mentesek voltak az indulatoktól. A nagy visszhangot verő mondatokat sokkal inkább az adott politikai közeg hangosította fel, de a legfőbb feszültségforrást bizonyosan a cikkek szerzőjének politikusi pozíciója képzete.
Lehet-e politikusként kereken kimondani igazságokat? Lehet-e publicistaként politizálni?
Egy bizonyos: ma is vállalom minden leírt soromat, úgy vélem, egyet sincs okom megbánni vagy szégyellni, s egyáltalán nem bánom a következményeket sem... Vissza