A miniszterelnök

Előszó

Könyvemben arra vállalkozom, hogy megrajzoljam a rendszerváltozás miniszterelnökének portréját, s egyben felidézzem a kort, amelyben Antall József tevékenykedett. Az események időrendjét olykor elemző fejezetek szakítják meg, amelyek a történtek mélyebb okait, összefüggéseit és a szélesebb hátteret igyekeznek feltárni. Az MDF politikusaként, parlamenti képviselőként magam is aktív szereplője voltam a korszaknak, ezért nem kívánok a független elemző pózában tetszelegni. Nem törekedtem tudományos monográfia írására, imitálni sem akartam effélét, emiatt nem használok például lábjegyzeteket. Könyvem a történeti feldolgozás, a politológiai értékelés, az elemző publicisztika és a politikai memoár sajátos ötvözete. Nem tagadom, politikusi és publicisztikai tevékenységemet mindvégig meghatározta az a körülmény, hogy Antall József hívének tudtam és tudom magam. A néhai miniszterelnökben olyan nagyformátumú politikust, államférfit és történelmi személyiséget ismertem meg, akinek értékei, érdemei, illetve a sajtóban és a közvéleményben róla kialakított kép között szakadéknyi a távolság. Főként ez ösztönzött könyvem megírására. Forrásaimul szolgáltak Antall József beszédei, interjúi, személyes feljegyzései; a korszak nyomtatásban megjelent dokumentumai, a különféle elemzések és földolgozások; a család és az Antali-archívum által rendelkezésemre bocsátott iratok, amelyek jó része még ismeretlen a nagyközönség előtt; az egykori szereplőkkel készített magnetofonos beszélgetések, valamint saját személyes tapasztalataim és emlékeim. Őszintén remélem, hogy a néhai kormányfő politikai örökségét vállalva is képes voltam bizonyos távolságot tartó, kritikai elemeket is tartalmazó, elemző művet alkotni, amely nemcsak hiteles, de érdekes és tanulságos is lehet az olvasó számára. Ezúton mondok köszönetet Antall Györgynek és Kajdi Józsefnek, továbbá Bod Péter Ákosnak, Boross Péternek, Diczházy Bertalannak, Forrai Istvánnak, Marinovich Endrének, Orbán Viktornak, Radics Péternek, Rózsa Mariannának, Szabad Györgynek, Szabó Tamásnak, Szentgyörgyi Andrásnak, Tölgyessy Péternek és másoknak, amiért szóbeli vagy írásos visszaemlékezéseikkel, illetve elemzéseikkel hozzásegítettek a néhai miniszterelnök portréjának hitelesebb megrajzolásához. (A könyvben szereplő idézetek nevezettek 1994-es véleményét és szóhasználatát tükrözik, ezen tudatosan nem változtattam.) Ezúton kérek bocsánatot mindazoktól, akik segítségét Éj bár nagyon is indokolt lett volna - főként idő hiányában nem kértem. Akadtak olyanok is, akikhez szándékosan nem fordultam, annak ellenére, hogy Antall Józsefhez közeli pozíciójuk ezt indokolta volna, de én - bizonyára személyes elfogultságom okán - nem bíztam feltétlen őszinteségükben. Bocsánatot kérek továbbá mindazoktól, akiket ebben a könyvben igaztalanul ítéltem és bántottam meg. Vissza