Fülszöveg
Mint az évgyűrűk a fák koráról, úgy vallanak a szólások, közmondások azon közösség múltjáról és jelenéről, amely közösség tagjai éltetik, hordozzák őket. Nincs túlzás Nyíri Antal megállapításában: „ahány szólás, annyi beszédes tanúja népünk és nyelvünk múltjának: társadalmi élete egykori folyásának, munkájának, műveltségének, más népekkel való sokféle kapcsolatának, küzdelmeinek, játékainak, szokásainak és régi korok hiedelmeinek, úgyhogy szólásaink valóságos nemzeti múzeum" (Magyar Nyelvőr, 1958: 498).
Kálnási Árpád, a cívis nyelv kutatásának ma legismertebb alakja, a cívis nyelv emlékei és ma is élő szavai, kifejezései gyűjtésének, mentésének mondhatni egyszemélyes debreceni „intézmény"-e. 1999-ben jelent meg Cívis beszélgetések Debrecenből címen első önálló cívis kötete, ezt 2005-ben követte a nagy mű, egy nagy regionális szótár, a Debreceni cívis szótár. Most pedig kézbe vehetjük a jelen kötetet, a debreceni cívis nyelv „virágai"-t, a 20. századi debreceni városi népnyelv...
Tovább
Fülszöveg
Mint az évgyűrűk a fák koráról, úgy vallanak a szólások, közmondások azon közösség múltjáról és jelenéről, amely közösség tagjai éltetik, hordozzák őket. Nincs túlzás Nyíri Antal megállapításában: „ahány szólás, annyi beszédes tanúja népünk és nyelvünk múltjának: társadalmi élete egykori folyásának, munkájának, műveltségének, más népekkel való sokféle kapcsolatának, küzdelmeinek, játékainak, szokásainak és régi korok hiedelmeinek, úgyhogy szólásaink valóságos nemzeti múzeum" (Magyar Nyelvőr, 1958: 498).
Kálnási Árpád, a cívis nyelv kutatásának ma legismertebb alakja, a cívis nyelv emlékei és ma is élő szavai, kifejezései gyűjtésének, mentésének mondhatni egyszemélyes debreceni „intézmény"-e. 1999-ben jelent meg Cívis beszélgetések Debrecenből címen első önálló cívis kötete, ezt 2005-ben követte a nagy mű, egy nagy regionális szótár, a Debreceni cívis szótár. Most pedig kézbe vehetjük a jelen kötetet, a debreceni cívis nyelv „virágai"-t, a 20. századi debreceni városi népnyelv állandó szókapcsolatait, a közmondásokat és a szólásokat tartalmazó könyvet. Kálnási Árpád a cívis nyelv kutatásával sokat törlesztett abból a nyelvtudományi adósságból, amely a Debrecenre vonatkozó néprajzi és történettudományi kutatásokkal szemben különösen is feltűnő volt. A könyvet mindazoknak melegen ajánlom, akiket a debreceni cívis élet és kultúra érdekel. Impozáns a könyv: 2341 szócikkében mintegy tízezer frazéma és frazémaváltozat olvasható!
Természetesen nemcsak nyelvészek, néprajzosok, helytörténészek veszik kézbe Kálnási Áipád könyvét, szélesebb olvasóközönség figyelmére is érdemes és méltó kiadvány ez. Olyan, amelynek helyet kellene kapnia a debreceni családok könyvespolcain, a debreceni és a környékbeli iskolákban, közművelődési intézményekben, amelyekben - reményem szerint - a hagyományok ápolása, a múlt megidézése és a szűkebb pátria iránti kötődés felébresztése és erősítése természetes törekvés.
Kiss Jenő egyetemi tanár, akadémikus
Vissza