Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1610, 1618-1619

Előszó

BEVEZETÉS
Jelen kötettel az 1610, 1618, és 1619. évi magisztrátusi jegyzőkönyvek fordítását veheti kezébe az olvasó. Sajnos az 1611-1617. évek nem maradtak fenn az utókorra. Hogy a hiánynak mi az oka biztosan megmondani nem lehet, csak találgatásokba bocsátkozhatunk.
A három év bejegyzései a korábbiakhoz hasonlóan sok értékes és fontos adatot őriztek meg számunkra, melyek tovább gazdagítják a 17. század elejének Debrecenéről kialakított képet Két eltérő korszakot idéznek fel a protokollumok lapjai, Báthory Gábor és Bethlen Gábor fejedelemségét. Rájuk csak egyszer-egyszer találunk utalást (1610: 565/2; 1619: 115/1). Báthory Gábor a hajdúkra támaszkodva lett Erdély fejedelme. A Nagy Andrással történt egyezkedés helyszíne éppen Debrecen, s ebből a városból eskette a hajdúkapitány a tiszántúli megyéket is az ő hűségére. Az ifjú fejedelem azonban rosszul mérte fel az erőviszonyokat: a Portával való szembefordulása a fejedelemségébe került. A Porta ereje meggyengült ugyan - a Debrecenbe küldött török levelek mérsékelt hangvétele is híven tükrözi a hatalmi hanyatlást - de még ebben az állapotban is tudott félelmetes lenni. Az új fejedelem, Bethlen Gábor sem tudott sok támogatást adni a városnak, s hiába kértek a debreceniek oltalomlevelet, a budai pasa a tanácsosokat tatárokkal mészároltatta le.
Debrecen a 17. század elején a Habsburg, török és erdélyi területek határán, mindenfelé adózva, de valójában egyik fennhatóság alá sem tartozva duzzadt fel az akkori Magyarország legnagyobb városává. A polgári vagyon felhalmozódása igen nagy fokot ért el, s e vagyon forrása a kereskedelem, mégpedig a szarvasmarhával, lóval és borral folytatott kereskedelem volt. A marhakereskedő tőzsérek már a 16. században társaságokba szerveződtek, s a lábon hajtott áru kíséretére több száz főből álló zsoldoskatonaságot tartottak. A debreceniek kereskedésében kiemelkedő szerepet töltött be a posztókereskedelem is. Nem véletlenül említik ezt az árufélét legtöbbször. A textilipar specializálódása igen nagy volt, a posztók számos változatáról olvashatok: a kisnicés céhmester (1610: 643/2) nevét pl. az egyik posztófajtáról kapta.
A város ipara igen fejlett volt, szám szerint több iparos élt Debrecenben, mint bármelyik magyarországi városban. Egyik speciális iparág a másik után vált ki a közös céhből és próbált külön szervezkedni. A céhek azonban tiltakoztak a kísérletek ellen, s ebben a várost vezető kereskedő-patríciusok is partnernek bizonyultak, hiszen a debreceni nagykalmárok érdeke a hazai mezőgazdasági termékek és a külföldi iparcikkek cseréjéhez fűződött. Számos bejegyzés foglalkozik a céhen belüli munkával: árakat szabnak (1610: 615/1, 620/3), rendszabályokat állítanak (1610: 509/4), szabályozzák az árusítás módját, helyét és idejét (1619: 208/1-2)
Debrecen gazdagságát tovább növelték azok a Habsburg-ellenes hadjáratok, amelyeket Bethlen Gábor vívott a kirobbant harmincéves háború keretében. A hadtoborzó központ szerepét betöltő Debrecen tetemesen profitált abból, hogy a környékről verbuvált katonák itt szerezték be a szükséges fegyverzeti, felszerelési és ruházati cikkeiket. Emellett itt vásárolhatott a fejedelem nagyobb mennyiségű vágóállatot a hadsereg ellátása részére, mert ez kifizetődőbb volt, mint Erdély belsejéből hajtani őket a sereg után. Az újabb kutatások bebizonyították, hogy Bethlen Gábor hadjáratait nem erdélyi katonasággal, hanem hajdúkkal vívta. Ezért volt az első nagy toborzó központ Debrecen, ahol először 1619. nyarán rakták ki a piactéren a fejedelem toborzózászlóit. Maga Bethlen szeptember 12-én érkezett meg a városba, és innen fordult körlevéllel a magyarországi főurakhoz, vármegyékhez és városokhoz. A hadak előretörésével Debrecen mögöttes Vissza