Debrecen története 5.

Előszó

A város vezetőinek megértő erkölcsi és anyagi támogatásával több mint húsz esztendeje a vidéki történetírásban kivételesen nagyszabású vállalkozás indult, hogy Debrecen történetének száz évvel korábbi - s egyetlen - monográfiája után a társadalmi érdeklődésnek, a jelenkor és a tudomány követelményeinek is megfelelő új várostörténeti összegzést valósítson meg. A munka egyik fő kezdeményezője Ránki György, aki a debreceni egyetemnek is iskolát teremtő tanára volt, 1975 elején az Alföldben (1975/1. számában) írt cikkében jelentette be, hogy ötkötetes monográfia készül. Három kötete ezután (1981-ben, 1984-ben és 1986-ban) meg is jelent, kettő azonban nem. A 3. nagyrészt személyes okok miatt késett. Az 5. kötet megírásánál viszont akkor leküzdhetetlen akadályok mutatkoztak. A jó négy évtizedes kommunista pártállami rendszerben, a diktatúra késő kádári „puhuló" időszakában sem lehetett megkerülni a rendszernek olyan sarkalatos és tabuként kezelt összetevőit, mint a Szovjetunió kötelező ünnepelése, a felszabadítás, a hatalom erőszakos kisajátítása, a jogállami és demokratikus formák, a civil társadalom felszámolása, az 1956-os forradalom és szabadságharc megtagadása, a kollaboráns, kegyetlen kádári restauráció, majd konszolidáció, a „létező szocializmus" elfogadása, a Szovjetunióval és táborával való politikai és katonai együttműködés stb. A korszak történeti feldolgozását az apologetikus párttörténetírás uralta. Kívülálló ha akarta volna - már csak a források hozzáférhetetlensége miatt - sem tudta a korszak egészét tárgyilagosan és hitelesen feldolgozni. A rendszer apoteózisának kritikus kezelése pedig bűnnek számított, melyért büntetés vagy legalábbis kiközösítés járt.
Ilyen körülmények között a 10-15 évvel ezelőtt e kötetbe készített tanulmányok a hiányos és egyoldalúan kiragadott tényanyag, valamint a lojális szemlélet és következményeképp elkerülhetetlen torzítás miatt részben használhatatlannak bizonyultak, részben jelentős kiegészítést, átdolgozást igényeltek. A fiatal történész nemzedék érdeklődése, témaválasztása pedig, úgy látszik - egy-két tiszteletre méltó kivételtől eltekintve - ódzkodik a helytörténettől, az egyesben rejlő sajátost feltáró tudományos „mélyfúrásitól. A helytörténeti alapkutatás során feltárt források és az eddig megjelent írások így mindmáig elégtelenek a város története teljes és sokoldalúan összefüggő folyamatának, a tudományos igazságnak is megfelelő szintézisére.
Mindezeket figyelembe véve és megfontolva a szerkesztőbizottság mégis úgy döntött, hogy nem várja meg, míg a kötetben tárgyalt korszakról tervezett monográfia valamennyi feltétele létrejön. A társadalmi-szakmai érdeklődés vagy például a közoktatás igényének kielégítése és a sorozat teljessé tétele érdekében is tanulmánykötet formájában közreadja az arra érdemes tanulmányokat. Ezt is jelentős előrelépésnek tekintjük, bár természetesen tisztában vagyunk e megoldás tökéletlenségével, a kötet hiányosságaival, - különösen sajnálatos, de érthető politika-, társadalom- gazdaságtörténeti - hézagaival. Vissza