Debrecen település- és építéstörténete

Előszó

Debrecen hagyományos központjában, a Nagytemplom előtti téren csuklós villamosok kígyóznak át az állomásról érkező vagy az egyetem felől a városba igyekvő utasokkal. A suhanó gépkocsik forgalmát elektromos fényjelző berendezések irányítják, mikor az ősi Péterfiáról vagy a Hatvan utcáról közelednek a Piac utca felé. Itt a virágokkal szegélyezett utakon sétáló gyalogosnak talán eszébe sem jut míg az egyre több idegentől népes téren a szabad átkelést jelző zöld fény megjelenésére vár, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még a híres debreceni ötösfogat nóniuszainak patkója alatt szikrázott a macskakövekkel kirakott útburkolat. A belvárosban pedig, ahol most a közlekedési rendelet a lovas járművek forgalmát eltiltotta, nemrégen még ökrökkel vontatott boglyának tűnő szénásszekerek döcögtek az időnként ütemesen felcsattanó ostorpattogás hangjai mellett.
Rohanva halad az élet és múlásával napról napra szüli Debrecenben is az újat s teremti meg a haladást, a fejlődést. Ahogyan változik azonban a környezet körülöttünk, az új épületek, utak, parkok megjelenésével, úgy tűnnek el a régi megszokott képek az életünkből, melyek néha gyermekkorunk egy-egy kedves emlékét, vagy a küzdelmes, sokszor szomorú múlt fájdalmas igézetét őrizték meg számunkra. A változás napjainkban olyan mélyreható és gyors, hogy a tartósan távol levőnek egy emberöltő távlatából a város már alig lenne felismerhető, ha néhány öreg épület, mint a Kollégium vagy a Nagytemplom nem őrizné meg jellegzetes képével a régi város arculatát. A kibontakozóban levő hatalmas változásban mielőtt egy új Debrecen képe kialakul, célszerűnek látszik visszapillantani a város keletkezésére, fejlődési szakaszaira, mely a megpróbáltatásokban bővelkedő múltjában igen sok értékes örökséget, hasznos és tanulságos emléket tartogat számunkra. Vissza