Debrecen iparának története

Előszó

Messzenyúló hagyományai vannak a magyar történetírásban a helytörténetnek, mégis talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ehhez kapcsolódó módszertani problémák tisztázásának szinte a kezdetén tartunk. A rész és egész ország viszonyának dialektikus bonyolultsága, úgy vélem, nem csupán az egyes történeti korszakok tekintetében, de témaként is más és más feladatot ró a téma feldolgozójára, más és más módszertani igényt támaszt a kérdés megközelítésében. Újabban egyre világosabbá válik történetíróink előtt, hogy azok az elvek, melyeket régebben a magyar törtéentírás a helytörténeti kutatással kapcsolatban kifejtett, nemcsak azért használhatóak igen kevéssé, mert a marxista megközelítés elvi szempontjai sokkal gazdagabbak, sokoldalúbbak, de azért is nyújthatnak csekély útmutatást, mivel a régi történetírás kutatásainak fúkuszában olyan századok álltak, melyeknek feudális-tradicionális termelési viszonyai az országot inkább a helyi piacok összegeként, semmint egységes nemzeti piacként fogták egybe. Ilyen körülmények között egy-egy uradalom, város vagy helység önálló gazdasági egységeként funkcionált vagy funkcionálhatott, kapcsolatai a külvilággal, illetve az ország többi részével lényegesen kisebbek, jelentéktelenebbek, magát a helyi gazdasági életet korlátozottabban befolyásolóak voltak. A kapitalizmus korszakával a nagyipar által jellemzett modern gazdasági élet kialakulása viszont az országot úgy olvasztja egységes piaccá, hogy a rész és egész arányát, kapcsolatát is átalakítja, egységes nemzetgazdaságot teremt, miközben a nemzetgazdaság maga is egy szélesebb világpiac részévé válik. Ilyen körülmények között egy-egy uradalom, város vagy helység önálló gazdasági egységként funkcionált vagy funkcionálhatott, kapcsolatai a külvilággal, illetve az ország többi részével lényegesen kisebbek, jelentéktelenebbek, magát a helyi gazdasági életet korlátozottabban befolyásolóak voltak. A kapitalizmus korszakával a nagyipar által jellemzett modern gazdasági élet kialakulása viszont az országot úgy olvasztja egységes piaccá, hogy a rész és egész arányát, kapcsolatát is átalakítja, egységes nemzetgazdaságot teremt, miközben a nemzetgazdaság maga is egy szélesebb világpiac részévé válik. Vissza