Deák Ferenc élete és kora

Fülszöveg

Szobra áll, és tere is van Budapesten, mégsem állíthatjuk, hogy helyén lenne Deák Ferenc a magyar közgondolkodásban. Már életében a haza bölcsének nevezték és elmagányosították. Whig szabadelvűsége és tory alkotmánytisztelete miatt nem lett jelképes alakja sem a kuruc, sem a labanc hagyománynak. A legendásan megvesztegethetetlen, puritán, csak a közjón munkálkodó politikus ethosza soha jobbkor, mint születésének 200. évfordulóján adhat mintát az utókornak. Helye Széchenyi és Kossuth mellett van a nemzet panteonjában.

"Deák Ferenc politikai életműve a 21. század elején is megkerülhetetlen. Szellemi hagyatéka nem egyszerűen vállalható, hanem azt is ismernie és vállalnia kell mindenkinek, aki szabad, független, demokratikus, az értékeket tisztelő, Európa szerves részét alkotó országban akar élni. Hiszen Deák gondolkodó, előre tekintő, ízig-vérig modern politikus volt. E nagyívű életpálya első számú mozgatója mindenkor a magyar nemzet és az ország területén élő nemzetiségek kiemelése volt a feudális viszonyokból megfelelő törvények megalkotásán keresztül. Ha úgy tetszik: Magyarországot modern, európai állammá akarta emelni. Mint ahogy ez a célja ma is Magyarország minden felelősséggel gondolkodó politikusának és polgárának."

"Elsősorban az a föladat, hogy a nemzetben ébren tartassék az alkotmányos szabadságért való érzék és lelkesedés..., ha a népből kihalt az érzék ezen legmagasabb javak iránt, sem a sors kedvezése, sem az uralkodó kegyelme nem adhatja nekünk vissza az igazi alkotmányos szabadságot."

"Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől öröklött. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait: mert amit erő és hatalom elvesz, azt is idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de miről a nemzet, félve a szenvedéstől önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövendőt, s bízva ügyének igazságában."

Számára elképzelhetetlen volt, hogy tetteit ne elvi meggyőződése, hanem a karriervágy vagy egyéni haszonszerzés érdeke motiválja. "Az ördög a ti vezéretek, nem én" - vágta egyszer a szemébe párthíveinek, és mélységesen megvetette a törtető, ügyeskedő, visszaélésre és korrupcióra hajlamos, gátlástalan politikusi magatartást.

Deák már országos közéleti pályafutásának kezdetén érett, felkészült politikus volt; személyében olyan koncepciózus reformer, kiforrott, mesteri taktikus jelent meg az országgyűlésen, hogy alig két év múlva, Kölcsey és Wesselényi kényszerű távozása után átvehette az egész liberális ellenzék összefogását és irányítását. Noha a puritánságig egyszerű és szerény volt, hiányzott belőle a hiúság és a karriervágy, alig voltak személyes ambíciói, és jószerivel csak az erkölcsi kötelességérzet vezette a politikusi pályára, liberális követtársai kezdettől fogva elismerték a tehetségét, és egyre inkább vezérüknek tekintették.

Deák 1867 után fokozatosan elmagányosodott. Soha nem akart vele annyi ember beszélni, mint a kiegyezés után; soha nem kívánt annyi ember közel kerülni hozzá, mint éppen ekkor. S mégis egyre inkább egyedül lett, egyre kevésbé találta meg a helyét az új világban. Nemcsak azért, mert a kiegyezéses rendszer lényegi elemévé vált az, hogy a szabadelvűség kompromisszumokra kényszerült. Ezt a kiegyezések nagymestere még csak el tudta volna viselni, ha az elvet menteni tudja. S ebben aztán igazán járatos volt, hiszen évtizedekig ezt tette. Nem. Az elmagányosodás legfőképpen azzal függött össze, hogy úgy érezte: a megszülető politikai kultúrában már kevés - s egyre fogyó - hely jut neki. Vissza