"...de ez már történelem"

Fülszöveg

Az emlékiratok korát éljük.
A falu- és városmonográfiák korát.
Alig pár hete jelent meg Péter Attila nyugalmazott fizikatanár: Volt egyszer egy villanytelep című - Székelyudvarhely villamosításáról, a huszadik századi modernizáció kezdeteiről szóló könyve, s íme, egy újabb jelentős emlékiratot tarthatunk a kezünkben, néhai Bartók Lajos, a Bartók Testvérek cég, a mai Gábor Áron Gépgyár alapjait képező műhely társtulajdonosának "...de ez már történelem" című visszaemlékezéseit.
Lényegretapintó és pontos cím, mert az, amit az emlékirat lapjain olvashatunk, ma már valóban történelem. Múltunk és jelenünk történelme. Plasztikus, tömör és információkban gazdag könyv a Bartók Lajos visszaemlékezése, amely nemcsak család- és ipartörténet, a székely polgárosodás története, de konok és kemény társadalomrajz is egyben, egy, az Osztrák-Magyar Monarchiában született és felnőtt, annak erkölcsi és etikai tartását, tisztaságát megörökölt botladozó ember útkeresése a Trianon utáni korrupt, balkáni viszonyokat Erdélyben is meghonosító Romániában.
A könyv lapjain megelevenedik és felelevenedik minden és mindenki, aki jelentős a századforduló utáni, a két világháború közti székely kisvárosban, megelevednek az ünnep- és hétköznapok, a majálisok és gyötrelmek, háborúk és menekülések, de olyan pontos és fontos ipartörténeti adat is, mint az első autogén hegesztő berendezés üzembe helyezése, amely nemcsak itt, Székelyudvarhelyen esemény, hisz 1910-et írunk ekkor, de az akkori történelmi Magyarországon is.
Sorsok és tények elevenednek meg előttünk, a kisebbségi létbe került magyarság megfeszített küzdelme a fenn- és megmaradásért, egy család harca az életben maradásért, tehát XX. századi történelmünk süt át az emlékirat lapjain, annak minden során, de a "koncsentra történettel" egy olyan máig szóló üzenet is, hogy társadalmunk szinte gyógyíthatatlan rákfenében szenved, s már nem elég a gyógyszeres kezelés; megvilágosodik előttünk, miért élünk úgy, ahogy, társadalmunk s a közerkölcs "reformálhatatlansága".
Olvasmányos, eseményekben dús, történelmi múltunk részét képező könyvet tart a kezében az olvasó, amelyet lehet szeretni, nem szeretni, de bevallom, öröm olvasni.
Lőrincz György Vissza