De bulla aurea Andreae II regis Hungariae MCCXXII

Előszó

Európa második évezredének történelmében az egyik vonulat a területi szerkezet szinte folyamatos átalakulása. Nemzetállamok születtek, elenyésztek, majd újra megformálták magukat. Többször mozaikká darabolódott, összekapcsolódott, sőt nemzetek felettivé nőtt a gazdasági tér. Napjaink történése az uniós gondolat és cselekvés kiteljesedése. Ennek az évezredes európai folyamatnak Magyarország mindvégig része és részese volt. Érdekes, a két végpont, az évezred eleje és a vége különösen meghatározó az ország sorsának alakulásában. A magyar államiság létrejötte az évezred kezdetének fontos európai eseménye is volt, hiszen ezáltal a magyarság formailag is a kontinens nyugati felének társadalmi rendszerei közé illeszkedett. Napjainkban, az évezred végén pedig ismét hasonló irányú folyamat zajlik, az Európai Unióhoz való csatlakozás kezdeti lépéseinek idejét éljük. ennek a lépéssorozatnak kiemelkedően fontos eleme a jogharmonizáció megvalósítása. Talán nem erőltetett a párhuzam: az évezred elején, alig hét évvel a Magna Carta után az 1222-ben kibocsátott Aranybulla létrejöttének céljai között szintén voltak jogharmonizációs összefüggések, hiszen szervesen illett abba az európai törvénykezési hullámba, amely során az 1215. évi IV. lateráni körül. Az első magyar Aranybulla ily módon európai indíttatásra, de sajátosan magyar körülményekből formálódott. Keletkezésére döntő hatással voltak a 13. század elejének hazai belpolitikai viszonyai is. Az 1231-ben és az 1267-ben végrehajtott kiegészítések és korrekciók révén végül is olyan decretum-rendszer épült fel, amely hosszú évszázadokra meghatározta az ország társadalmi, alkotmányjogi fejlődését, és segített abban, hogy az ország az európai folyamatokban maradhasson. Vissza