A családok nagysága és összetétele a veszprémi püspökség területén 1747-1748

Előszó

Népességtörténeti kutatásaink egyik fontos,gyakran visszatérő, de kielégítően máig meg nem oldott kérdése a családok szorzószámának meghatározása. A népszámlálásokat megelőző források legtöbbször csak a családfők nevét sorolták fel vagy a helységekben lakó családok együttes számát adták meg. Történeti irodalmunk eddig elfogadott gyakorlata szerint a népességszám megállapításakor a családfők számát általában öttel szorozzuk.
Nehéz megállapítani, hogy az ötös szorzószám távoli múltba vesző első alkalmazása kitől ered,annyi azonban bizonyos, hogy a kérdéssel foglalkozó történeti munkák kipróbált értékként adták tovább kézről-kézre. Csak a legutóbbi évek mindinkább elmélyülő történeti demográfiai kutatásai során jelentkezett igény egzaktabb és árnyaltabb szorzószámok kimunkálására. Ugyanakkor a "család" fogai mának tisztázására, kereteinek rögzítésére is sor került. A gyakorlatban ez a szorzószám nagyságának változásait jelentette aszerint, hogy a szűkebb értelemben vett vérségi család, a háztartás, a nagycsalád, az egy kenyéren élők, az adózó háztartás vagy az egy házban élők meghatározására törekedtünk. E kategóriák pontos körülhatárolásának elmulasztásából történetírásunk sok téves becslése született, a történeti valóság megismeréséhez nélkülözhetetlen népességi adatok megállapítására irányuló kutatások nem kis ártalmára.
Ha az ötös szorzószámot a vérségi család többszörözésére alkalmaznánk, amelyben a szülőkön és a gyerekeken kívül másokat nem veszünk figyelembe, családonként átlag három ott élő gyerekkel kellene számolnunk. Bár a népesség szaporodásához kettőnél több gyerekre van szükség, a nagyarányú csecsemőhalandóság, a korai házasságkötések és az özvegyen maradt családfők gyakorisága miatt ez az érték feltétlenül magasnak látszik. Vissza