Nana, mesélj!

Előszó

Kedves Olvasó!

Különleges családi könyvet tart a kezében. Egy olyan visszaemlékezést, amelyet az unokák kíváncsisága inspirált, de a mikrotörténelem iránt érdeklődők figyelmére is számot tarthat. A nagymama, Balogh Istvánná Dávid Gabriella (1912-1989) által elmesélt élettörténet olyan, mint egy izgalmas regény, a szereplők és az események azonban valóságosak. A szubjektív történelem írott forrásai ritkán válnak közkinccsé. Az ük-, déd-, nagyszülők naplói, levelei - ha véletlenül túlélték a történelem viharait és hétköznapi életünk változásait - többnyire töredékesek, nehezen olvashatóak, vagy feltáratlanul lapulnak a családi iratokat rejtő fiókok mélyén. Ritkán kerülnek közgyűjteménybe. Dávid Gabriella írására is férje, dr. Balogh István, levéltárunk egykori igazgatója révén terelődött a figyelem. A volt kollégánkra emlékező - 2007-ben bekövetkezett halála óta évente megtartott - rendezvényeken ugyanis ennek a visszaemlékezésnek a segítségével idéztük fel az intézményszervező levéltárost, az elismert történelem- és néprajztudóst, de az írásból egyúttal megismerhettük a tudós férj munkáját mindenben támogató feleséget is. Az Erdélyben született, nevelkedett Dávid Gabriella küzdelmes ifjúsága, férjével való egymásra találása és szerelme, valamint az általuk teremtett példaértékű családi élet rajzolódik ki a fotókkal is illusztrált visszaemlékezésből, amelyet a házastársak levelezésének néhány darabja egészít ki. Mi, akik együtt dolgozhattunk dr. Balogh Istvánnal, megtiszteltetésnek érezzük családja bizalmát, hogy levéltárunknak ajándékozzák a megmaradt kéziratokat, és hozzájárulnak a visszaemlékezés megjelentetéséhez is. A kötet közreadásában munkálkodók tanítványként, kollégaként szeretettel gondozták a hagyatékot őrző Záborszkyné Balogh Réka által összeállított és magyarázó jegyzetekkel ellátott kéziratot, amelyben csupán a technikai szerkesztést kellett elvégezni. Köszönetet mondunk a kötet megjelentetéshez segítséget nyújtóknak, Nyíregyháza Megyei Jogú Városnak, dr. Margócsy Józsefnek, illetve mindazoknak, akik adójuk egy százalékát a levéltár kiadványozási tevékenységéhez ajánlották. Reméljük, hogy mindannyian érdeklődéssel olvassák majd a 20. század első felének sajátos szemszögből visszaidézett egyik történetét! Vissza