Robin Hood

Előszó

Részlet:
"Brocéliande erdejének bizonytalan árnyai közül Robin Longstride látta, ahogy a hajnal sápadt színei megérintik a reggeli égboltot, a fák ágai és levelei közt átszűrődik a gyöngyöző, rózsaszín, fakó sárgás fény. A bozót fedezékében egy ökörszem dalolt, a távolban harkály kopácsolt. Az aljnövényzetben egy róka osont, aztán megállt, hogy csillámló szemekkel végignézzen Robinon és társain, végül tovasuhant és beleveszett a sötétségbe. Békés reggel volt, a levegő lágy és hűvös. Ha nincs a fák közé beszűrődő több száz máglya füstjének szaga és a közelből idehallatszó ezernyi hang moraja, Robin könnyedén el is felejthette volna, hogy háborúban van.
A hajnali nap első sugarával talpon volt, csakúgy, mint a mellette sétáló másik két férfi, Will Scarlet és Allan A 'Dayle. Vadászattal kezdték a napot, és sikerrel jártak.
Nyulakat, fürjet, két fácánt és két, Allan ejtette hízott nyírfajdot cipeltek vissza táboruk felé. Nem tudtak, mit hoz majd az előttük álló csata, de legalább kiadós reggelivel kezdik a napot." Vissza

Fülszöveg

"Ahogy felmászott a kapu tetejére, Jimoen beakasztotta a kampót, rátette a naftatömlőt, és miután győzedelmesen megrázta az öklét, leugrott. Legalábbis ez volt a terv.
De ahelyett, hogy leért volna, az a bolond ifjú csak lógott ott. Valahogy sikerült a tömlő mellett a kabátját is a kapuhoz szögelnie. Karjaival hadonászott, lábaival rúgkapált, kétségbeesetten próbált szabadulni, hasztalan. Ezt látva jó néhány francia íjász ismét áthajolt a falon, és megpróbált végezni vele. Miközben Will és Allan feléjük lőtt, Robin a vár felé iramodott. Félúton, anélkül, hogy lassított volna, zsákmányolt egy elhagyott pajzsot. Ahogy elérte a kaput, Jimoen nevét kiáltotta, és feldobta a fiúnak. Ő elkapta, a feje fölé emelte, még épp időben, hogy visszaverje a nyílvesszőt, ami átdöfte volna a koponyáját. Robin mászni kezdett, közben üdvrivalgást hallott a háta mögül.
- Nézzétek, mit meg nem tesznek az oroszlánszívűért! - hallotta a király harsogó kiáltását.
A francia íjászok tovább lőttek, de ahogy közeledett Jimoenhez, Robin orrát a nyilaknál és íjaknál sokkal rettenetesebb szag csapta meg. A sistergő olajé, amit a franciák rájuk akartak zúdítani. Elérte a fiatal katonát a rövid küzdelem után sikerült leakasztania. Leugrottak és arrébb gurultak, pont akkor, amikor az olaj lefröccsent a várfalon. Amíg a pajzsot szorongatva fedezékbe értek, a földet és a pajzsot nyílzápor verdeste. Újabb üdvrivalgás fogadta őket, amikor végül lebuktak a pajtaajtó mögé." Vissza