Fülszöveg
A Savaria Múzeum lapidariumának (kőtárának) története hosszú múltra tekint vissza. A 16. században Lazius Farkas bécsi történetíró és császári historiográfus utazásai során Szombathelyen is megfordult. A város középkori várának falába beépítve római kőemlékeket látott. Erről művében is említést tett. A várkapu közelében befalazott római faragványokra a földrajztudós Bél Mátyás, valamint két angol utazó, Pocoke és Milles is felfigyelt a 18. század első felében. Marsilius olasz hadmérnök szintén ez idő tájt megjelent könyvében néhány monumentális savariai kőemlék rajza szerepel.
1777-ben Mária Terézia apostoli királynő VI. Pius pápa megerősítésével létrehozta a szombathelyi egyházmegyét, melynek első püspöke Felsőszopori Szily János lett. A később méltán "Nagy" jelzővel illetett Szily János hatalmas műveltségű, a művészetek és a szellemiek iránt egyaránt rendkívüli fogékonyságot tanúsító személyiség volt. Felbecsülhetetlen értékű alkotásokat hozatott létre, ezek mind a mai napig a...
Tovább
Fülszöveg
A Savaria Múzeum lapidariumának (kőtárának) története hosszú múltra tekint vissza. A 16. században Lazius Farkas bécsi történetíró és császári historiográfus utazásai során Szombathelyen is megfordult. A város középkori várának falába beépítve római kőemlékeket látott. Erről művében is említést tett. A várkapu közelében befalazott római faragványokra a földrajztudós Bél Mátyás, valamint két angol utazó, Pocoke és Milles is felfigyelt a 18. század első felében. Marsilius olasz hadmérnök szintén ez idő tájt megjelent könyvében néhány monumentális savariai kőemlék rajza szerepel.
1777-ben Mária Terézia apostoli királynő VI. Pius pápa megerősítésével létrehozta a szombathelyi egyházmegyét, melynek első püspöke Felsőszopori Szily János lett. A később méltán "Nagy" jelzővel illetett Szily János hatalmas műveltségű, a művészetek és a szellemiek iránt egyaránt rendkívüli fogékonyságot tanúsító személyiség volt. Felbecsülhetetlen értékű alkotásokat hozatott létre, ezek mind a mai napig a város legértékesebb műkincsei.
Püspöki palotájának építése közben monumentális kőemlékek kerültek felszínre. Nitrai Pál Szily János püspökhöz intézett levelében az építkezés munkáit erősen akadályozó kőemlék leírásában Minerva kolosszális torzóját ismerhetjük fel.
"Mind a szemináriumnak, mind pedig méltóságod rezidenciája alapja gödréből kövek kerültek elő, különösképpen a residenciájának számára kiásott földből, a meghagyott kis házikó mellett egy kb. 20 mázsás művészi faragással kidolgozott követ ástak ki, ez, amint a nyílás mutatja, fölfelé folytatódott, egy hatalmas szobornak volt a része és valamely istennőt ábrázol, mellközéptől a lábakig."
1784-ben elkészült a püspöki palota. Garampi nuncius a következőket írta Bécsből Szilynek:
"Méltóságos Uram!... Azt is örömmel hallom, hogy összegyűjteni szándékozik a feliratokat és régiségeket, amelyek a város és a falvak különféle helyein szétszórva vannak, s annak a veszélynek voltak kitéve, hogy elvesznek és szétmállanak s nehezen voltak hozzáférhetők a tudós kutatóknak. Most tehát valamennyit összegyűjtve létesít egy régiségi múzeumot (museo lopidario), amely a püspöki palota díszét fogja emelni."
Valóban Szily János helyezte el méltó környezetben az erősen meggyarapodott, pompás romai kőgyűjteményt. Az antik emlékeket a püspöki palota sala terrenájában állíttatta ki.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal