Az ösztönről

Előszó

Az alább következő klasszikus értekezés poszthumusz műve a mesternek. Eredetileg arra volt szánva, hogy főművének, a «Fajok keletkezésének» egyik fejezetét képezze, illetve az ösztönről szóló VII. fejezetet kiegészítse. Később, hogy a könyv terjedelmét túlságosan meg ne növelje, több más részlettel együtt kihagyta a szerző s élete vége felé ezt a kéziratot, meg igen sok más följegyzést az állatok szellemi képességeiről, átadta tanítványának, Romanes-nek, fölhatalmazván őt, hogy tetszés szerint használja föl azokat. A sok, többé-kevésbé laza jegyzetet a «Mental evolution of animals» (Az állatok szellemi fejlődése) c. munkájában dolgozta föl Romanes, de Darwinnak az ösztönről szóló, csaknem teljesen kidolgozott értekezését e munka függeléke gyanánt a maga egészében kiadta. Ennek teljes magyar fordítását adjuk itt az olvasónak, csupán a csillag alatti jegyzetek egy részét hagyva el, míg más jegyzeteket - ha erre alkalmasak voltak - szövegbe olvasztottunk be.
Amit Darwin e kis dolgozatban az állatok szellemi képességeiről elmond, kerek egészet alkot ugyan, de csak kicsiny részét a tárgyról nyilvánosságra hozott mondanivalóinak, meg annak, amit azóta e kérdésről írtak. Ezért azoknak, akik a kérdés iránt közelebbről érdeklődnek, a Darwin eredeti munkáin és Romanes fönt említett (német nyelven is megjelent «Geistige Entwicklung im Tierreich») c. munkáján kívül elolvasásra ajánljuk Reuternek pompás kis könyvét: «Die Seele der Tiere» (Leipzig 1908), melyben az egész újabb irodalom is részletesen föl van sorolva. Az utolsó évek legjelentősebb kutatója e téren a francia Hachet-Souplet, akinek «La génése des Instincts» c. munkája sok új és érdekes szempontot nyújt. Magyar nyelven e kérdésről tudtunkkal csak egyetlen érdemes és alaposabb munka jelent meg: Dr. Révész Béla «Állatlélektani tanulmányok» c. könyve (Budapest 1911.) Vissza