Előszó
Ősidők óta Isten népének kedvelt imája volt a Keresztút végzése. A szenvedő Jézushoz csatlakozva, igazolva látjuk és érezzük, minket hívó szavának igazságát: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik...
Tovább
Előszó
Ősidők óta Isten népének kedvelt imája volt a Keresztút végzése. A szenvedő Jézushoz csatlakozva, igazolva látjuk és érezzük, minket hívó szavának igazságát: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s az élet terhét hordozzátok - én felüdítelek titeket!" (Máté 11,28).
Legyünk bár fiatalok, középkorúak, vagy idősek; az élet bármelyik területén élünk és dolgozunk, a gondok, bajok, szenvedések keresztje nyomja vállunkat. Felüdülésre, megújulásra, új erőre vágyunk.
Jézus pedig ezt ígérte nekünk. Ha ígérte, meg is adja, fogadjuk el tőle.
Szükségünk van rá!
Mindennapi keresztjeink Krisztus közelében új értelmet kapnak, szebbé, emberibbé, krisztusibbá teszik életünket.
Végezzük imánkat akár közösségben, akár egyedül, nemcsak nagyböjtben, hanem bármikor, de minél gyakrabban.
Jusson eszünkbe, - bármit harsog is az életünket körülvevő világ -, nincs üdvösségünk, nincs emberibb jövőnk és reményünk másban, csak a keresztben.
Vissza