Előszó
Ez a terminológiai szótár egyetemi hallgatóknak, biológiatanároknak, mezőgazdasági, erdészeti és környezetvédelmi szakembereknek nyújt segítséget botanikai tanulmányaik, illetve oktató- és tudományos munkájuk során a szakirodalomban használt nevezéktan értelmezéséhez és helyes alkalmazásához. Elsősorban a növénymorfológia, növényszövettan szakkifejezéseinek összegyűjtésében törekszik teljességre, de helyet kaptak benne a botanikai társtudományokhoz (taxonómia, élettan, ökológia, biokémia, genetika) tartozó olyan fogalmak is, amelyek ismerete szükséges a növényanatómiai címszavak pontos megértéséhez, illetve botanikai vizsgálatok során kapott eredmények kiértékeléséhez.
A címszavak elsősorban a hajtásos növényekre terjednek ki, de megtalálhatók köztük az alsóbb szerveződési szintek alapvető fogalmai is. Bár a gombák sem élettani, sem származástani szempontból nem tekinthetők növényeknek, a velük foglalkozó tudományterület alapvető ismeretei a nemzetközi szakirodalomban még ma is részét képezik a botanikai szótáraknak, így ettől a gyakorlattól mi sem térünk el.
Tekintettel arra, hogy egy terminológiai szótárnak az a feladata, hogy segítségével a szakirodalom értelmezhető legyen, nem nélkülözheti egyes, korábban használt elnevezések megemlítését sem. Erre számos helyen van igény, pl. a palinológiai témájú régebbi források feldolgozásában. Ahol erre szükség van, utalunk rá, hogy a fogalom korábban volt használatban.
Az egyszerű rajzok a szakkifejezések jobb megértését hivatottak szolgálni, feliratozásukban a példanövény neve dőlt betűs.
A botanika, elsősorban a növényanatómia neves kutatóinak is külön szócikket szentel a szótár, melyben életművük rövid összefoglalása található.
A latin nyelv tanítása - a botanikai doktoriskolákat kivéve - sajnos ma már egyik képzési szinten sem része az oktatásnak, holott a szakkifejezések túlnyomó részének alapját e nyelv, illetve ellatinosodott görög szavak képezik. Sokkal könnyebb a szakkifejezések, növénynevek emlékezetbe vésése akkor, ha a szó eredetét és jelentését is ismerjük. Nem is szólva arról, hogy az angol nyelvű tudományos közlemények megértését és megírását is jelentősen megkönnyíti, ha a latin nyelv alapjainak ismeretére építkezhet. Ezt a hiányt kívánja pótolni a szótár azzal, hogy a szakszavak és ismert növénynevek etimológiai elemzését is közli. E példáinknál a latin növénynév írása mindig megelőzi a növény magyar nevét. Azokban az esetekben, ahol a magyar botanikai név nem pontos fordítása a latin szónak, csak átvitt értelemben utal a növény valamely tulajdonságára, ott csak a nemzetség neve szerepel.
Helyet kaptak a szótárban a taxonómiai leírásokban, publikációkban használt klasszikus latin rövidítések is, valamint a mellékletben egy rövid latin nyelvtani összefoglaló.
A szakkifejezések írásmódjának legvitatottabb kérdése, hogy mennyiben ragaszkodjunk a szavak eredeti latin, illetve görög alakjához, és mikor engedhető meg a fonetikus átírás. A szótár e tekintetben szándékosan nem egységes, ugyanis tiszteletben tartja, hogy egyes tudományterületek nevezéktana sok helyen konzervatív, míg mások tudatosan a magyar kiejtés szerinti írásmódot részesítik előnyben. A szakszavak gyarapodása együtt jár a szakemberek nevezéktani vitájával, felfogásbeli különbségekkel, és ezzel párhuzamosan az írásmód „evolúciójával". A gyakrabban használt szavaknál - pl. kloroplasztisz - már természetes a hangzás szerinti átírás, míg a kevésbé ismert apicoplasztisz írásában ez a transzkripció az előtagon még nem következett be.
Vissza