Elkésett csók

Előszó

Az ő szerelmei - az én szerelmem! Félszázad év óta gyüjtögetem rajongó életének álomfoszlányait. A régi történetek lassan, színesen vonulnak el lelki szemeim előtt, megelevenítve az öntudatára ébredő magyarság nagy alakját: Kisfaludy Sándort.
Ifjúságánál kezdem! Amikor a serdülő diák első szerelmi sóhajtása visszhangra talál - korának érzelmes könyveitől áthatott - városi leányban.
Évek előtt napvilágot látott, Testőrszerelmek cimü történeti regényemben elmondtam, hogy a nemzetünk hazafias törekvéseitől öntudatossá lett nemesi testőr hogyan veti gondtalan ifjúságát a nyüzsgö császárváros féktelen gyönyöreibe. Hogyan szerez harci babérokat; Petrarca lába nyomán miként járja be Itália, Provence virágos utjait.
Elmeséltem, hogyan öleli keblére az életösvényén feléje hajladozó virágszálakat Mig ifjúságának utjain a szerencse vezérli, miként lopja meg éjszakáit, hogy költői eszményképeitől tanulhasson. Igy jut el végre - hosszú vergődés után - vágyakozásának színhelyére, szülőházába. Oda vonzza édesanyjának árván hagyott karosszéke, diákszobája, a boltíves folyosó visszhangja. Szivesen mond bucsut a nagyvilági élet csábításainak. Sok küzdés után ott egyesül igazán múzsájával Szegedy Rózával, akihez kesergő lantjának újra megfeszült húrja lágyan, édesen suttog immár a boldog szerelemről...
Legyen e kötetem a szerelmi álmodozásokból soha ki nem fogyó költő életregényének kiegészítő része, amelyben történeti kutatások alapján, ibolyafakasztó májusban, mesélgető tollamra szedem ifjúságának és aggkorának szerelmi kilengéseit.
Sümeg, 1930 nyarán.
A Szerző. Vissza